Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.
Irományszámok - 1910-1199. Törvényjavaslat a zabok-stubicai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában
1199. szám. 11 b) a helyi érdekű vasutak segélyezésére rendelt költségvetési adományból ugyancsak 50 éven át 9.650 korona évjáradék 139.000 korona tőkeértékben oly kikötéssel, hogy ez utóbbi hozzájárulás a költségvetési hitel állásához képest megfelelő nagyobb részletekben, esetleg egyszerre egy összegben is folyósítható legyen. A most említett állami hozzájárulások a tervezett helyi érdekű vasút tényleges építési ós üzletberendezési tőkéjének 7-8, illetőleg kereken 10°/o-át, vagyis együttesen 17S°/o-át teszik s így az 1888 : IV. törvénycikkben megszabott 10—10, vagyis összesen 20°/o os maximális határon alul maradnak. A fentebb biztosítottnak jelzett érdekeltségi és a kilátásba helyezett állami hozzájárulások összesen 418.000 koronát tesznek ki, a tényleges építési és üzletberendezési tőke 35°/o-ának fedezetében mutatkozó 69.000 korona hiány pótlására pedig a helyi érdekű vasút tervezői vállaltak kötelezettséget. A tényleges tőke 65°/o-ának, vagyis kereken 904.000 koronának beszerzésénél az 1888. évi IV. törvénycikk 10. §-án alapuló s a helyi érdekű vasutak építésénél rendszerint követni szokott az a módozat, hogy a kereskedelemügyi és pónzügyministerek által megállapítandó feltételek és kibocsátási árfolyam mellett elsőbbségi részvények bocsáttatnának ki, a jelenesetben kilátásba vehető nem volt. A háborús viszonyok okozta nehéz pénzügyi viszonyok, különösen pedig a külföldi tőke lekötöttsége folytán a helyi érdekű vasút tervezőinek ugyanis nem sikerült oly pénzintézetet találniok, mely az elsőbbségi részvények átvételére vállalkozott volna. Ily körülmények között a tényleges építési és üzletberendezési tőke hiányzó részének beszerzésénél megfelelő összegű kölcsönnek a felvételét kellett számításba venni, viszont azonban a vállalat szolid megalapozásának szükségszerű követelményekónt jelentkezett egy oly megoldás keresése, mely mellett a kölcsön, kamat és törlesztési részszüksógletét a helyi érdekű vasút üzleti bevételei fedezik s így a későbbi rázkódtatások mindennemű kockázatának eleje vétetnék. A kérdésnek ilyetén megoldása akként vétetett kilátásba, hogy a helyi érdekű vasút várható jövedelmezőségének tüzetes mérlegelése alapján a helyi érdekű vasút üzlete a magyar királyi államvasutak által az első 50 üzletévre bérbe vétetnék. Az üzletvitelnek ez a módja a helyi érdekű vasutakról szóló 1880. évi XXXI., illetve j 1888. évi IV. törvénycikkekben előrelátva ugyan nincsen, amennyiben az 1880: XXXI. törvénycikk 8. §-ának b) pontja csakis azt írja elő, hogy a magyar királyi államvasutak a hozzájuk csatlakozó helyi érdekű vasutak üzletét kívánatra a tényleg felmerülő költségekért vezetni tartoznak. A felmerülő tényleges költségek a gyakorlatban azután kezdetben tonnakilometrikus alapon, újabban pedig a bruttó szállítási bevételek feles osztása alapján számíttatik, abból a következtetésből indulva ki, hogy habár ily módon kezdetben az üzletkezeléssel járó költségei teljes összegükben nem is térülnek meg, a helyi érdekű vasút forgalmának későbbi emelkedésével ós az államvasuti törzshálózatra közvetített forgalmi többletben az államvasutak később megfelelő kárpótlást nyernek. A helyi érdekű vasúti törvények különben maguk is számoltak azzal az eshetőséggel, hogy-egyes helyi érdekű vasutak ezen törvényekben lefektetett elvektől eltérő kikötések és feltételek mellett is engedélyeztetni fognak, amennyiben az 1880. évi XXXI. t.-c. 1. §-ának 2. bekezdésében kimondatik, 2*
