Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.

Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról

21 Sajótörés mellett szól a vélelem, ha a hajó rendeltetése helyére nem érkezett meg vagy határozott úti cél hiányában kiindulása helyére nem tért vissza és elindulásától, vagy ha róla utóbb hír érkezett, annak az évnek végétől kezdve, amelyben a kapott hírek szerint még megvolt, egy éve nyoma veszett. A vélelmezett hajótörés időpontja e határidő vége.<A 15. §-hoz (Bsz. 12. §.). A 15. §. rövidebben ekként szövegezendő:•»A holtnak nyilvánítottról az a vélelem, hogy meghalt abban az időben, amelyet a holtnak nyilvánító ítélet halála idejéül megállapít. Ha a halál ideje csupán nap szerint van megállapítva, e nap vége a halál időpontja.^ A 16. §-hoz (Bsz. 13. §.). Az első sorban ez a két szó: »egyén vélelmezett« — mint felesleges töröltetett. A 18. §-hoz. A 18. §-t a bizottság egészen törölte. Az e §-ban a commoriensekre megállapított vélelem ugyanis gyakorlati szempontból nem szükséges; mert az az eredmény, amelyet ez a vélelem céloz, a dolog természeténél fogva úgyis levezethető. Az egyidejű halál vélelme ugyanis azt eredményezi, hogy a közös veszélyben elhaltaknak egyike sem lesz a másiknak örökösóvó, hacsak nem bizonyítják be, hogy az egyik túlélte a másikat. Minthogy azonban a Tj. a holtnaknyilvánítás és az eltűnés esetén kívül (15. és 17. §.) sem az életbenlót, sem a halál mellett nem állít fel vélelmet, az érintett eredmény már a bizonyítás általános szabályaiból is következik. A vélelem tulajdonképpen csak azokon segítene, akik az egyidejű halál tényéből származtatják jogaikat Ámde erre szükség nincsen, mert arra nézve, aki ezen az alapon örökösként fellép, kétségtelen, hogy ő túlélte azt, akinek hagyatékát követeli, vele szemben tehát mindig bizonyítania kell az ellenérdekű félnek azt, hogy a hagyaték őt azért nem illetheti meg, mert az együtt elhaltak közül egyiknek halála később következett be és így a hagyaték az utóbbira szállott. MÁSODIK FEJEZET. Jogi személyek. A 19. §-hoz (Bsz. 15. §.). Ugyanaz a megfontolás, amely az egyesületek és az alapítványok szabály ozásának a polgári törvénykönyvben való mellőzését igazolja, következetesen arra vezet, hogy ne vegyen fel a polgári törvénykönyv azok jogképessége tekintetében sem olyan kijelentést, amely a részletes szabályozásnak praejudikálhatna. Erre való tekintettel a 19. §. 1. bekezdése törlendő. Ennek folytán a 19. §. 2. bekezdésében is e szavak helyett: »Az egyesületek és az alapítványok« ezt kell tenni: »A jogi személyeké.