Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.

Irományszámok - 1910-1146. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899:XV. törvénycikk módosítása tárgyában

80 1146. szám. a többi jelöltek visszalépése következtében csak egy jelölt maradt, akit az 1913 : XIV. t.c. 96. vagy 136. §-a értelmében megválasztott képviselőül kellett volna kijelenteni, s az elnök ezt még sem tette, hanem a választást meghiúsultnak nyilvánította, vagy szavazással döntette el s ekképen az új választáson vagy a törvény ellenére tartott szavazáson (1913 : XIV. t.-c. 96. §. második és harmadik bekezdése) más nyerte el a többséget; vagy lehetséges, hogy pótválasztásnál beállott szavazategyenlőség esetében a sors. (1913 : XIV. t.c. 142. §. utolsóelőtti bekezdése) a másik jelöltre esett és az elnök még sem ezt, hanem tévesen azt jelentette ki képviselőül, akinek neve a sorshúzásnál ki nem húzatott. Még inkább fordulhat elő a törvényes eredmény megállapításának szükségessége az eseteknek második csoportjában, amidőn a választási elnök a, választás eredményét a törvény érintett rendelkezéseinek megfelelően állapította ugyan meg, azonban a szavazásnak e részben alapul vett eredménye oly irányú kiigazításra szorul, amelyet a választási elnöknek a törvény értelmében nem állott jogában vagy egyáltalában nem is állott módjában megtenni, és e kiigazítás alapján a választásnak a megállapítottól eltérőeredménye lesz. Hogy a szavazás eredményének ilyen kiigazítása alapján is helye lehet a törvényes eredmény bírói megállapításának, ez a mai jog szerint sem kétséges. Az 1899 : XV. t.-c. 28. §-ának idevonatkozó rendelkezése tekintetében kétség merült azonban fel arra nézve, hogy a szavazás eredményének kiigazítása mily terjedelemben foghat helyt ebben az irányban, s nevezetesen,, hogy minő szavazatleszámítások és bozzászámítások alapján lehet megengedettnek tekinteni azt, hogy a Kúria a választás eredményének megdőltót necsak a választás érvénytelenné nyilvánítására, hanem egy másik jelöltnek érvényesen megválasztott képviselőül való kijelentésére is alapul fogadja el. A kir. Kúria e részben a fennálló törvény 28. §-ának értelmezésére nézve, adott esetben (v. ö. Grill-féle Döntvénytár 1906., Közjog és Közigazgatás c. X. kötetének 93.1.187. sz. esettel) azt az álláspontot fogadta el, hogy »az ellenjelölt többségének megállapításához törvényszerű adatul csak az a le- és hozzászámítás szolgálhat, amely az 1899 : XV. t.-c. 3. §. 2., 3., 4., 6., 9., 10., 11., 12., 13., 14. és 25. pontjaiban meghatáiózott eseteken kívül egyéb alapon a 4. ós 5. §. szerint esetleg helyt foghat.« -— Ehhez képest a kir. Kúria érintett s immár állandó gyakorlatnak tekinthető álláspontja szerint a törvényellenesen befolyásolt és a szavazatszedő küldöttség előtt való megjelenésben törvényellenesen akadályozott választók szavazatainak le- éshozzászámítása alapján egy másik jelöltnek képviselővé kijelentése nincs megengedve. Ezt az álláspontot, amelyet a Kúria a fennálló törvény értelmezésében elfogadott, de lege ferenda is igazoltnak kell tekinteni. A választás törvényes eredményének megállapítását ugyanis helyesen csak oly esetben lehet a választás felett ítélkező bíróságra bízni, amidőn az eredménymegállapítás olyan adatokra támaszkodhatik, amelyek segélyével a bíróság önmagát is megnyugtató meggyőződést szerezhet arról, hogy mi volt a választásban tényleg résztvevő vagy kétségtelenül résztvenni akaró választópolgároknak valódi akarata. Erre a célra az oly szavazatok, a melyeknek le és hozzászámítását a törvény a választás érvényességének vizsgálata szempontjából megengedi ugyan, mert a választás eredményét a valószínűségnek több vagy kevesebb mértékével kérdésessé tehetik, de amelyek a választók