Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.

Irományszámok - 1910-1146. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899:XV. törvénycikk módosítása tárgyában

1146. szám. 79 az idézett t.-c. 3. §-ának hatályon kívül helyezett 25. és 27. pontjaival, másrészt a régi választási eljárással s minthogy ez a §. a gyakorlatban különben is kétségekre adott okot, a Tj az eddigi törvény 28. §-a helyébe lépő 12. §-ban új szövegezésben szabályozza azokat az eseteket, amelyekben a választás törvényes eredményének megállapítását lehet kérni oly módon, hogy a Kúria a megválasztottnak kijelentett helyett más jelöltet jelentsen ki képviselővé. A választás törvényes eredményének megállapítása és más jelöltnek képviselővé kijelentése a Tj. 12. §-a szerint, épúgy mint a mai jog értelmében, csak akkor van helyén, ha a választási eredmény törvényes megállapítása mellett kiderül, hogy nem a képviselő, hanem más jelölt kapta meg az abszolút többséget vagy a törvény értelmében más jelöltet kellett volna megválasztottnak kijelenteni. Ha ellenben a választás eredményének törvény szerinti kiigazítása oda mutat, hogy több jelölt közt pótválasztást kellett volna tartani, a Kúria — épúgy mint az 1899 : XV. t -c. szerint — .a, Tj. szerint sem rendelhet el pótválasztást, hanem ebben az esetben csak .az egész választás érvénytelenségét mondhatja ki. Ugyanez áll arra az esetre is, ha a választás törvényes eredményeképen azt kellene kimondani, hogy a választás meghiúsult s ennélfogva új választásnak van helye, ami végeredményében különben is egyre megy a választás érvénytelenné nyilvánításával. A törvényjavaslat ugyanis híven azon álláspontjához, hogy az 1899 : XV. t.-cikknek novelláris kiegészítésében szorosan csak a legszükségesebbekre szorítkozzék, a Kúria hatáskörét a törvényes eredmény megállapítása tekintetében sem kívánta a fennálló jogban meghatározott eseten túl kiterjeszteni, amire egyébiránt gyakorlati okokból nincs is igazolható szükség, mert amint már fentebb is hangsúlyozva volt, olyan esetekben, amikor a választás törvényes eredménye pótválasztás elrendelése lenne, elvileg is helyesebb a választókerület akaratának megnyilvánulására a választás érvénytelenné nyilvánításával szélesebb keretben alkalmat adni, a választás meghiúsulása esetében pedig ennek megállapítása és a választás érvénytelenné nyilvánítása eredményében azonos. A választás törvényes eredményének megállapítása, ha annak célja a fentebb érintett eredményre t. i. egy másik jelöltnek képviselővé nyilvánítására irányul, attól a feltételtől függ, hogy a választási elnök a választás eredményét törvényellenesen állapította meg, vagy pedig, hogy törvényesen állapította ugyan meg az eredményt, de ez az eredmény a szavazás eredményének bizonyos, megengedett korrekciója mellett helytelennek bizonyul. Az első eset foroghat fenn akkor, ha az összes szavazókörökben szabályszerűen lefolyt szavazás eredménye alapján az 1913 : XIV. t.-c. 96., 132—138. és 142. §-ainak rendelkezései értelmében a választásnak más eredményét kellett volna kimondani, mint amelyet az elnök e szabályok figyelembe nem vétele vagy téves értelmezése következtében kimondott. így különösen lehetséges, hogy az elnök a szavazásnak, a szavazatszedő küldöttségi elnökök által megállapított eredményét az 1913 ; XIV. t.-c. 133. §-ának második bekezdése ellenére tévesen és helytelenül felülvizsgálta vagy a nem jelölt egyénre adott szavazatokat figyelembe vette vagy nem az általános többséget nyert jelöltet jelentette ki megválasztott képviselőnek vagy pótválasztást rendelt, holott az alapválasztáson az egyik jelölt már elnyerte az általános többséget, a pótválasztáson pedig ugyanez a másik jelölttel szemben kisebbségbe jutott. Lehetséges, hogy a választáson vagy pótválasztáson