Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.

Irományszámok - 1910-1146. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899:XV. törvénycikk módosítása tárgyában

78 1146. szám. is tesz különbséget abban a tekintetben, hogy a visszautasított vagy akadályozott választók a képviselőre vagy más jelöltre akart«k-e szavazni

r hanem azok szavazatait minden esetben az arra a jelöltre esett szavazatokhoz számítja hozzá, akire bebizonyítottan szavazni akartak. A mai törvény nem intézkedik arról, mikópen vétessenek számba a* visszautasított ós akadályozott választók, ha az első szavazás eredmónyekóp pótválasztást tartottak több jelölt között. Ebben az esetben nem elegendőannak a kijelentése, hogy a visszautasított és akadályozott választók szavazatai, ha nincs bizonyítva, kire akartak szavazni, olybá veendők, mintha a képviselő ellen szavaztak volna, mert ilyenkor a pótválasztásra bocsátott többi jelöltekre esett szavazatokat kell szembe állítani a pót választásra nembocsátott jelöltekre esett szavazatokkal. Szembetűnő a mai szabályozás hézagossága, ha a pótválasztásra bocsátott jelölteken kivül még legalább két más jelölt van, amikor is arra nézve, hogy kiket kellett volna a visszautasítottak vagy akadályozottak szavazataira tekintettel pót választásra bocsátani,, döntő jelentőségű, hogy e szavazatokat a pót választáson kivül maradt jelöltek közül melyiknek szavazatszámához számítjuk hozzá. A Tj. (9. §. 2. bekezdése) a mai jog alapgondolata értelmében mondja ki, hogy pótválasztással eldöntött alapválasztás tekintetében a visszautasított vagy megakadályoz zott választók szavazatait annak a jelöltnek a szavazataihoz kell hozzászámítani, aki a pótválasztásra bocsátottak után a legtöbb szavazatot kapta. A 8. §. utolsó és a 9. §. utolsó bekezdése logikai folyománya az 5. §-nak

r minthogy e §. eseteiben az egész szavazási eljárás, tehát az annak folyamán beadott valamennyi szavazat is érvénytelen. A 10. §. szabálya a nyilvános szavazásnál beadott szavazatoknak a rovatos ívekbe való bejegyzésénél történt hiba kiigazítása tekintetében megfelel az 1899 : XV. t.-c. 4. §-a utolsó bekezdésének; titkos szavazásnál ily hibáról önként érthetőleg nem lehet szó, mert ott az 1913 : XIV. t.-c. 109. §-a értelmében — a titkos szavazás természetének megfelelően — nem a szavazatok, hanem csupán a szavazók jegyeztetnek fel a rovatos ívekben. A szavazatok összeszámításánál történt hiba kiigazítása önként érthető követelmény a szavazás mindkét módjánál. A 11. §. érdemben megfelel az 1899 : XV. t.-c. 5. §-a második bekezdésében az utolsó mondatban foglalt rendelkezésnek. A 12. §-hoz. Az 1899 : XV. t.-c. 28. §-a kimondja, hogy ha a kérvényezők érvénytelenségi okkép a 3. §. 25. ós 27. pontjaiban említett esetek valamelyikét hozzák fel, a kérvényben egyúttal annak bírói megállapítását is kérhetik, hogy a megtörtént választáskor nem a képviselő, hanem egy másik jelölt nyerte el az érvényes szavazatok általános többségét, vagy pedig, hogy törvény szerint más jelöltet kellett volna megválasztott képviselőnek kijelenteni. A törvény értelmében tehát a kérvényezők választhatnak a közt, hogy a 3. §. 25. és 27. pontjaira alapított kórvényükben pusztán a választás érvénytelenítését kérjék-e, avagy kapcsolják-e hozzá még azt a kérelmet is, hogy a bíróság a képviselő helyett más jelöltet jelentsen ki megválasztott képviselőnek. A Tj. a kérvényezőknek ezt a jogát a választás törvényes eredményének megállapítására szintén fenntartja, még pedig nagyjában a mai jog keretében. Minthogy azonban az 1899 : XV. t.-c. 28. §-a kapcsolatos egyrészt