Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.
Irományszámok - 1910-1141. Törvényjavaslat az1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról
1141. szám. 25. zetbe, hogy építkezések céljaira új kölcsönöket folyósíthassanak. Tekintettel arra, hogy új építkezések megkezdése s a folyamatban levők folytatása úgy a háború folyamán mint különösen a háborút közvetlenül követő időszakban rendkívül nagy fontossággal bir s előreláthatólag az építkezésekkel kapcsolatos összes iparágakban általános fellendülést vonna maga után, nem lehet elzárkózni az érdekeltek ama óhaja elől, hogy az építési ipar fellendítéséhez az állam nyújtson támogatást. Ezt kivánja lehetővé tenni a jelen törvényjavaslat 5 §-a. Új építkezések céljaira szolgáló törlesztóses kölcsönök folyósítását ugyanis ezidőszerint leginkább az a körülmény akadályozza, hogy a törlesztéses kölcsönök nyújtásával foglalkozó budapesti intézetek a jelenlegi körülmények között zálogleveleiket értékesíteni nem tudják. Ezt az akadályt lenne hivatva elhárítani egy oly értelmű megállapodás, amely szerint az állam ezektől az intézetektől az építkezések céljaira szolgáló új kölcsönök folyósításának arányában 20 millió K erejéig 85°/o árfolyamon 4 1 /2°/o-os zálogleveleket venne át, azzal a kötelezettséggel, hogy azokat mindaddig nem hozza forgalomba, míg tőzsdei árfolyamuk a 93°/o-ot el nem éri s ennek az árfolyamnak elérése esetén is első sorban az illető kibocsátó intézetek útján s évente legfeljebb az átvett záloglevél — mennyiség 20°/o-át bocsátaná piacra. Ezzel szemben pedig a budapesti intézetek arra vállalnának kötelezettséget, hogy részben budapesti, részben vidéki új építkezések céljaira 85°/o záloglevél leszámolási árfolyam ós legfeljebb 5'95°/o annuitás mellett 50 millió K-t eredményező ötven óv alatt visszafizetendő új kölcsönöket engedélyeznek és folyósítanak. Teljes tudatában vagyok ama komoly aggályoknak, amelyek az állam anyagi eszközeinek vagy hiteleinek a magánhitel kielégítése céljából való közvetlen vagy közvetett igénybevétele ellen joggal felhozhatók s ha mégis javasolom a szóbanforgó felhatalmazás megadását, ezt — annak a hangsúlyozása mellett, hogy egészen kivételes olyan intézkedésről van szó, amely más időkben vagy más tereken alkalmazást nem találhat, — azért teszem, mert az építési iparnak különösen a háború megszűntének idejére való megindítása elsőrendű és általános közérdek s ha az elsősorban érdekeltek véleménye szerint az ez elé tornyosuló akadályok az állam részéről hozandó ilyen nem túlságosan nagy és kellően körülhatárolt áldozatok által elhárítóknak látszanak, akkor nézetem szerint, a jelenlegi rendkívüli körülmények között, az áldozat meghozatala elől, bármily jogosult elvi szempontok szólanak is ellene, elzárkóznunk nem szabad. A 6. §-ban foglalt rendelkezésekre nézve megjegyzem a következőket: A mozgósítás esetén bevonultak gyámol nélküli családjainak segélyezését szabályozó 1882. évi XI. ós 1914. évi XLV. törvénycikkek, valamint az azok végrehajtása iránt kiadott rendeletek értelmében a család részére megállapított segélyt teljes összegében meg kell szüntetni, ha a bevonult a háború alatt vagy annak következtében rokkanttá válik, vagy ha a bevonult a háború alatt vagy annak következtében elesik, eltűnik vagy meghal. A rokkanttá váltak családjai részére megállapított segély azzal az időponttal szűnik meg teljesen, amelyben a rokkant tartózkodási helyére visszaérkezett, míg az elesettek (eltűntek, meghaltak) családjai részére megállapított segélynek az a része, amennyivel a segély az illető család részére megállapított törvényszerű katonai ellátásokat meghaladja, az elesés (eltűnés, meghalás) napjától számított hat hónapon át a család részére még kifizettetik s a segély csak ennek a hat hónapnak a leteltével szűnik meg teljesen. A rokkant katonák az 1875. évi LI. és az 1891. évi XXI., az elesett (eltűnt, meghalt) katonák hátrahagyottai (özvegy és kiskorú árvák) pedig az 1887. évi XX. Képv. iromány. 1910—1915. XLVI, kötet. 4
