Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.

Irományszámok - 1910-1141. Törvényjavaslat az1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról

! '- I 26 • 1141. szám. és az "1907. évi XVI. t.-o.-kek alapján katonai ellátásokban részesülnek ugyan, ezek a katonai ellátások azonban rendszerint annyival alacsonyabbak az 1882. évi XI. és az 1914. évi XLV. t.-c.-kek alapján nyújtott segélyeknél, hogy ez utóbbi segélyeknek teljes összegükben való megszüntetése, a szóbanforgó családokat igen nehéz helyzetbe juttatná épen akkor, amikor a háború hosszú tartamánál fogva a megélhetési viszonyok igen kedvezőtlenek. A katonai ellátások megfelelő felemelésére pedig ezidőszerint gondolni nem lehet, mert ez a kórdós mérlegelés ós eldöntés tárgyává tehető csak akkor lesz, ha a háború lezajlása után ismerni fogjuk egyrészt a háború folytán felmerülő igényeket és kielégítendő szükségleteket, másrészt az ország pénzügyi teljesítőképességét. Ennélfogva átmeneti intézkedésről kell gondoskodni arra az időre, amíg a háború s a háború által előidézett rendkívüli drágaság tart, elsősorban ama rokkantak, valamint amaz elesettek (eltűntek, meghaltak) családjait illetőleg, akik eddig az 1882. évi XI. ós 1914. évi XLV. t.-c.-kek alapján segélyben részesültek. De méltányos, hogy ennek az átmeneti intézkedésnek a jótéteményében részesüljenek azok is, akik arra reá vannak szorulva, habár egy vagy más okból eddig a szóbanforgó segélyezésre igényt nem tarthatták, mint például a hivatásos altisztek. Ez a célja a törvényjavaslat jelen szakaszának, amely rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a segítésre reászorult családok mindaddig, amíg a a háború tart s a háború befejezése után is hat hónapon át, vagyis arra az időre, amelyben a háború még legerősebben érezteti hatását a gazdasági viszonyokra, a törvényszerű katonai ellátásokon felül ideiglenes segélyekben részesüljenek. A szóbanlevő ideiglenes segélyeknek a megállapítását, utalványozását, kifizetését és elszámolását ugyanazok a hatóságok hasonló módon eszközölnék, mint az 1882. évi XI. t.-c. alapján engedélyezhető segélyeknél, az erre vonatkozólag szükséges intézkedések pedig rendeleti úton szabály ózta tnának. Önként érthető, hogy a rászorultság nem lesz külön megállapítandó ama családokra nézve, amelyek már részesültek az 1882. évi XI. és az 1914. évi XLV. t.-c.-kek alapján segélyben. Ezekre nézve a kormány egyelőre saját felelősségére úgy intézkedett, hogy ha a segély beszüntetésének törvényes feli ételei fenn is forognak, de a család vagyoni viszonyai olyanok, hogy a családnak a megélhetése egyébként biztosítva nincs, a segélyek vagy azok egy része ideiglenesen tovább fizettessék. A jelen szakasz utolsó előtti bekezdésében foglalt rendelkezés, a kormány e bővebb indokolásra nem szoruló intézkedéseinek az utólagos jóváhagyását is tartalmazza azzal, hogy kimondja, hogy ezek a segélyek — amelyek tulajdonkópen már korábban lettek volna beszüntetendők — 191*5. évi április hó végével teljes összegükben beszüntetendők lesznek, míg a most javaslatba hozott ideiglenes segélyek ilyen esetekben 1915. évi május hó 1-től kezdve fognak utalványoztatni. A javaslat 7. §-a ugyanazt a felhatalmazást adja a kereskedelemügyi miniszter részére, az államvasuti tisztviselőknek az 1915/16. költségvetési év első felére eső egy (1915. évi novemberi) időszakos előléptetése alkalmával eszközölhető soronkívüli előléptetések tekintetében, mint amilyen felhatalmazást tartalmaz az 1914/15. évi állami költségvetésről szóló 1914. évi XXVII. t.-c-nek 14. §-a, az államvasuti tisztviselőknek az 1914/15. költségvetési évbe eső két időszakos előléptetése alkalmával eszközölhető soronkívüli előléptetések tekintetében. Azok "az indokok* ugyanis, amelyek szükségessé tették, hogy ilyen