Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.
Irományszámok - 1910-1153. Törvényjavaslat a borzsavölgyi gazdasági vasút engedélyezéséről szóló 1907. évi XLII.törvénycikk kiegészítése és módosítása tárgyában
1158. szám. 131 Miután pedig a gazdasági vasút állomásairól Beregszászon és Nagyszőllősön át a m. kir. államvasutakra és azokon túl fekvő pályák állomásaira, valamint viszont szállított árúküldemények mennyisége a rendelkezésre álló adatok szerint az 1911. évben 298.500, az 1912. évben 303.700 s az 1913. évben 387.480 q-ra rúgott, vagyis tehát három évi áJagban 329.893 q-t tett ki, ennélfogva 329.893 X 11"5 = 37.937-69 korona az az összeg, mely az eddig ismert normális évek forgalmi helyzete alapján mint többköltség az államvasutak terhére esne, miután az 1914-iki háborús óv önként órtetőleg számítási tényezőkónt alapul nem vehető. A helyzet teljes megvilágítása érdekében kötelességemnek tartom azonban rámutatni arra, hogy a borzsavölgyi gazdasági vasútnak eddigi forgalma még nem érte el fejlődésének normális alapon várható tetőpontját, amennyiben a dolhai erdőségek ós a dolhai nagyszabású fürésztelep intenzivebb üzeme csak ezután fog bekövetkezni. Éppen erre való tekintettel ós nehogy a m. kir. államvasutak annak ellenében, hogy az államvasúti kezelés költségeitől mentesülnek, a szükségen felül indokolatlanul megterheltessenek, — sikerült a jutalók fizetésénél bizonyos maximális határt oly értelemben megállapítani, hogy egyrészt az legfeljebb évi 700.000 q mint maximális mennyiség után fizettetnék, másrészt pedig az 1914. évi január hó 1-ótől számított 45 év múlva minden körülmények között és feltétlenül megszűnnék. Midőn tehát az államvasutaknak a jutalék fizetése alapján való jövőbeli megterheltetését vizsgáljuk, figyelemmel a borzsavölgyi vasút, várható fejlődésére, végeredményben ezen 700.000 q maximális évi mennyiségből kell kiindulnunk, melyre a 115 fillér többletet vonatkoztatva évi 700.000 X 11 "5 = 80.500 K az a maximális összeg, melyet az államvasutaknak még további áldozatul kellene hozniok, hogy a rájuk nézve még költségesebb államvasuti kezeléstől mentesüljenek. Miután pedig, — mint fentebb jelezni bátor voltam, az államvasutak az üzletkezelésért ezenkívül hozandó áldozatukat feles osztásnál 183.000 K, — 40 —60°/o-os osztásnál pedig 119.000 K-ra számították, ennélfogva kétségtelen, hogy még abban az esetben is, ha a csatlakozási forgalomban a 700.000 q évi mennyiség, amire pedig alig van kilátás, rövidesen eléretik, az államvasutak helyzete a magasabb jutalók fizetése esetén is még mindig 119.000— 80.500 = 38.500 illetve a bevételek feles osztásán alapuló üzletkezelésnél 183.000 — 80.500 = 102 500 K-val kedvezőbb mint államvasúti kezelés esetén. Nem hagyható ezen felül figyelmen kívül az a számottevő javulás sem, hogy míg az eddigi megállapodások szerint a 3*5 fillér jutalék bármely mennyiség és az engedély egész tartama alatt fizetendő, addig az uj megállapodások szerint a felemelt 15 fillér jutalék csak meghatározott mennyiségre adatnék ós már 45 év múlva végleg megszűnnék, amikor is az államvasutak minden tehertől mentesülnének, holott pedig államvasúti üzletkezelés esetén a vasút engedélyének egész tartama alatt kellene az üzletkezelóssel járó tetemes áldozatokat viselni. Határozottan előnyösebb tehát, már az államvasutak pénzügyi érdekei szempontjából is, ha a borzsavölgyi gazdasági vasút a felemelt árúszerzési jutalék ellenében önálló üzemben hagyatik. Nem lehet ez aggályos a praecedens alkotása szempontjából sem, mert itt nem az alsóbbrendű vasutak egy typusának adandó ujabb szabványos kedvezményről van szó, hanem egy alkuszerű megállapodás érvényesítéséről oly célból, hogy egy érdekelt fél a m. kir. államvasutakkal szemben szerzett 17*
