Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

1089. szám. 29 könnyebben fejlődhetik ki az a közszellem, amely új erőt állít az állami élet •ós a közigazgatás szolgálatába. Az önkormányzat politikai hatáskörét mondhatnánk, semmiben sem érinti •a, javaslat. Az 1886: XXI. t.-c, valamint az 1907 :LX. t.-c.-ben biztosított felírási jog változatlanul megmarad a törvényhatósági bizottságok kezében. Ezek a törvények azonban a felírási jog szempontjából széles hatáskört bíztak a vármegye első választott tisztviselőjére, az alispánra. Miután pedig a vármegyei tisztviselők kinevezéséről szóló törvényjavaslat értelmében az alispán kinevezett tisztviselő lesz, gondoskodni kell arról, hogy ezt a felírási jogot, valamint a törvényhatósági bizottság panaszjogának gyakorlása végett tartandó közgyűlések összehívásának jogát valaki, a választott alispán hatáskörének átvételével, — a jövőben is gyakorolhassa. Ezért a javaslat egy teljesen új állást állít fel a vármegye törvényhatósági életén belül, elnevezvén ez állás betöltőjót a régi, 1848 előtti vármegyék életéből kölcsönzött táblabíró névvel. Ez a táblabíró, akit a törvényhatósági bizottság választ, a vármegye alkotmányvódő szerepének megtestesítője lesz. Egyedüli kötelessége, hogy a közigazgatás törvényszerűségét, a kinevezett közigazgatási tisztviselők törvényhez való ragaszkodását ellenőrizze, a vármegye autonóm jogait megvédelmezze. Ebben a szép ós magasztos hatáskörében gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyeket ugyanebben az alkotmány védő szerepben valamikor a választott alispán végzett ós módjában lesz mindenkor . gondoskodni- róla, hogy a törvényhatósági bizottság a maga ellenőrző ós a törvényes rendre felügyelő szerepében nyilatkozhassók. Ezekben ösmertetvén a javaslat általános rendelkezéseit, a következőkben vagyunk bátrak a részletes intézkedésekre áttérni: I. FEJEZET. Általános rendelkezések. A törvényjavaslat mindenekelőtt a vármegyéket és székhelyeiket állapítja meg, ragaszkodván ezen megállapításban a jelenleg fennálló állapothoz. Ugyancsak a jelenlegi jogállapottal egybehangzóan kimondja, hogy a vármegyék területét megváltoztatni, valamint a székhelyüket áthelyezni a törvényhozás rendelkezése nélkül nem lehet. Egy kivételt állít fel erre vonatkozólag a javaslat, t. i. kimondja, hogy ha a vármegyék területének megváltoztatására nézve az érdekelt törvényhatóságok megegyeznek, ebben az •esetben ezen területváltoztatás keresztülviteléhez elegendő a belügyminister engedélye, aki ezt az országgyűlésnek bejelenti. Az 1886 : XXII. t.-c. 148. és 163. §-ai értelmében ez az eljárás volt kötelező akkor, ha egyes pusztákat vagy havasokat, vagy pedig egybeépült községek egyesítése folytán az egyesített községek egyikének területét kellett a másik vármegyéhez átcsatolni. Egészen helyesnek látszik, hogy a javaslat ezt az intézkedést általánosítja, mert hiszen ott, ahol a területek cseréjére nézve a vármegyék megegyeztek, valószínűtlen, hogy oly fontos országos órdekek vagy a törvényhatóságok oly fontos érdekei csorbuljanak, melyeknek megvédelmezósére csak a törvényhozás volna alkalmas. Az 1883 : XV. t.-c., valamint az 1886 : XXI. t.-c. szerint a vármegyék járási beosztása a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozott, ministeri jóváhagyás mellett. Miután a járási beosztáson tett egy-egy ilyen változtatás