Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

30 1089. szám. a megyei tisztviselői status módosításával ós a szükséges fedezet változásával is jár, ilyen járási beosztást a törvényhatósági bizottság ma is csak az. állami javadalom terhére, tehát a belügyminister előzetes tudta és beleegyezése mellett módosíthatott. A javaslat most úgy intézkedik, hogy a járási beosztás megállapítása és az azon való változtatás a belügyminister hatáskörébe essék, ami a változott viszonyokhoz képest természetes, mert a járás, mint egy-egy főszolgabírói hivatalnak, tehát a javaslat szerint állami hivatal, illetékességi köre, elsősorban az állami közigazgatás területének tekintendő. II. FEJEZET. A vármegyei közigazgatás szervezete és a szervek hatásköre. E javaslat szarhat minden egyes vármegye nemcsak az önkormányzat, szempontjából közigazgatási egység, de a tisztviselői hierarchia szempontjából is. Az összes tisztviselők a főispán felügyelete ós — a pénzügyiek kivételével — az alispán általános közigazgatási vezetése alatt állanak. Az. állami közigazgatás helyi egységei ugyanazok a vármegyei területek, amelyek az önkormányzat terén is egy-egy önálló testületet alkotnak. 1. A főispán. Mint már jelentésünk általános részében említeni bátrak voltunk, a javaslat meghagyja a vármegye ólén a főispánt ós mellette, mint a vármegyei közigazgatás hivatali főnökét, az alispánt is. Nem egy ízben merült fel a közvéleményben az a nézet, hogy amint az alispán, aki a vármegyei közigazgatást vezeti, megszűnik választott tisztviselő lenni ós kineveztetósét a kormánytól bírja, teljesen fölösleges, hogy mellette a főispán állása, mint aki a központi kormányt eddig a vármegyei választott tisztviselőkkel szemben képviselte, továbbra is fennálljon. Megjegyezni kívánjuk -azonban, hogy a főispán eddigi szerepót nagyon hibásan képzelik el azok, akik őt úgy állítják be, mint akinek egyedüli feladata az, hogy a jáiifei autonómia esetleges túlkapásaival vagy a választott tisztviselők esetleges hibás intézkedéseivel szemben, a központi kormány érdekeit képviselje. A főispánnak nemcsak ez az ellenőrzés és felügyelet a szerepe. A főispánnak egy, szavakban talán nehezebben kifejezhető, de azok előtt, akik a jelenlegi vidéki közigazgatási életet ismerik, nagyon könnyen megérthető, sokkai szebb hivatása is van. A főispán — amint azt különben feljebb már bátorkodtunk érinteni — összekötő kapocs a kormány ós az önkormányzat, a központi és a helyi hatóságok között. Mint az önkormányzati testületek elnöke, tudomást vesz a megyei közönség óhajairól és nézeteiről. Ezeket a kormánynyal szemben is képviseli, tehát nemcsak a kormány megbízottja az önkormányzattal szemben, hanem egyszersmind nem egy ízben képviseli az önkormányzatot, a vármegye közönségét is fölfelé, a központi kormány irányában. Viszont nemcsak szigorúan törvényszerű szempontból ügyel fel az önkormányzati testületek és a tisztviselők működésére. Ott, ahol parlamentáris államforma van érvényben, egy-egy kormánynak mindig messzemenő