Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

\ 28 1089. szám. álló testület alkalmas lesz-e a konkrét ügyek intézésére, miután tudvalevő, hogy úgy az elmélet, mint a külföldi államok törvényhozása általában azt \ az álláspontot foglalja el, hogy konkrét ügyeket mentől szűkebb körű testületekben intézhetni legalkalmasabbat Ennek a tagadhatatlan ténynek konzekvenciáit annyiban vonja le a javaslat, hogy a közigazgatási bizottság plénuma elé csak a fontosabb, a közigazgatás irányítására és vezetésére vonatkozó ügyeket utalja, míg a konkrét ügyeket az erre a célra szervezett ós felállított szakosztályok, illetőleg külön bizottságok intéznék. Ezek a bizottságok kevés, mindössze 6 tagból állanának ós így az ügyek beható megvitatására és szakszerű elintézésére igen alkalmasak. Módosulást szenved a közigazgatási bizottság hatásköre is, még pedig oly irányban, hogy egyrészt a törvényhatósági bizottság konkrét ügyekre I vonatkozó hatáskörének nagy részét magába olvasztja, másrészt pedig azokban az ügyekben, melyekben eddig a közigazgatási bizottság mint az alispán fellebbezési fóruma szerepelt, ezentúl a közigazgatási bizottság, mint elsőfokú fórum, az alispán kihagyásával járna el. A közigazgatási bizottság ezen intézkedések folytán, tág hatáskörrel felruházott és a közigazgatás feladatainak teljesítésére tökéletesen képessé tett bizottsággá alakulna át, melyről ^ joggal mondhatjuk, hogy ezen nyugodnék a közigazgatási középfokú önkormányzat a maga teljes súlyával. Ez a közigazgatási bizottság, mint a vármegye közönségének választott testülete a vármegye közönsége megbízásából és képviseletében befolyást nyerne a közigazgatás majdnem minden mezején, a kinevezett tisztviselők a közigazgatás majdnem minden ágában ezzel a bizottsággal közösen és egyetórtőleg lesznek kénytelenek eljárni, úgy, hogy a közigazgatási bizottság lesz általában az alispán mellett a vármegyei közigazgatás legfontosabb és leglényegesebb szerve. De tovább megy a javaslat az önkormányzat kiterjesztésében akkor, amidőn egy teljesen új önkormányzati szervet állít fel, a járási bizottság formájában. A Szapáry-fóle törvényjavaslat a járási bizottság felállítását csak fakultative rendelte el, a törvényhatósági bizottságtól tévén függővé, hogy a járási bizottságok felállítását a vármegye területén elrendelje. A szóban forgó javaslat a járási bizottság felállítását kötelezővé teszi. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy ez a járási bizottság nem ad a járásnak, mint önálló autonóm testületnek önkormányzatot, a járási bizottság nem jelenti a járás közönségének municipiummá való alakítását. A járási bizottság az ősi magyar önkormányzati alapegységnek, a vármegyének, a járási közigazgatás intézésére hivatott szerve, amennyiben tagjainak többségét a vármegye törvényhatósági bizottsága választja meg. Ennek a járási bizottságnak hatásköre ki fog terjedni egyrészt majdnem minden, a községektől fellebbezett ügyre, másrészt pedig a közegészségügyi szolgálat, a mezőgazdálkodás, az útügy és különösen a tanügy terén lesz olyan hatásköre, amely minden valószínűség szerint alkalmas lesz arra, hogy a benne résztvevő tagok érdeklődésót felkeltse és a közigazgatás különböző ágainak helyi intézésébe az önkormányzati szellemet bevigye. Ez az ilyenformán a járásokban kifejlődhető testületi szellem, valamikor csirája lehet új, tényleges autonómiák keletkezésének, mert hiszen autonómiákat egyik napról a másikra a semmiből sem törvény, sem egyéb intézkedés meg nem teremthet, az autonómiák alapja a közös érdekeknek egy-egy területen belül való közös megértése és átérzóse. Ahol ezeket a közös érdekeket hosszabb időn keresztül egy-egy, a megye lakosaiból alakult testület ápolja, ebből leg-