Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.
Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában
2G 108^. szám. rülmónyek között be lehet, sőt be is kellene fejeződnie. S abból a feltevésből indulva ki, hogyha a fegyelmi eljárás ezen átlagos időnél tovább tart, ez már úgy tekinthető, hogy ott oly mellék körülmények — a fegyelmi hatóság mulasztása, el nem hárítható akadályok stb. — játszottak közre, melyek következményeivel a fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselő joggal nem sújtható s ezért a véglegesen levonható összeg maximuma gyanánt a visszatartott fizetés azon részletének megfelelő összegét jelöli meg, mely egy normális viszonyok között lefolyt fegj^elmi eljárás tartamára esnék. Minthogy pedig az vélelmezhető, hogy kisebb fegyelmi vétség esetén az eset kevósbbó bonyolult s így az eljárás rövidebb időt, nagyobb fegyelmi vétség esetén pedig hosszabb időt igényel: az átlagos időtartamot az első esetre nézve 1 hónapban, a második esetben pedig 3 hónapban gondolta fixirozhatónak s ezért javasolja, hogy dorgálás esetén 1 hónapra, pénzbírság esetén pedig 3 hónapra eső részlete legyen a visszatartott fizetésnek végleg levonható. Q Középfokú közigazgatási szervezetünk reformja régi idő óta napirendjén szerepel a magyar közvéleménynek. Nemcsak a középfokú közigazgatási tisztviselők alkalmaztatásának módja, amoty legkevésbbé sem biztosította, hogy ezek képességeiknek és képzettségüknek megfelelőleg helyezkedjenek el a közigazgatási szervezetben, volt gyakori támadásoknak kitéve, de kifogá! solható volt az önkormányzati közigazgatási szervezeteknek működése is. —A túlságosan nagyszámú tagból összeállított törvényhatósági bizottságok politikai ós választási kötelezettségeiknek megfelelvén, a szó szorosabb értelmében vett önkormányzati közigazgatás intézésére alkalmasaknak egyáltalában nem mutatkoztak. A közigazgatási bizottság, mely a törvényhatósági bizottság mellett a konkrét közigazgatási ügyek egy részének ellátására van hivatva, tagjainak kisebb számánál fogva ezen feladatkör teljesítésére alkalmasabbnak mutatkozott, mivel azonban ezen bizottság tagjainak felerésze nem aikus, de hivatalnok elem, munkája nem lehet teljesen ment a bürokratizmustól. A legmostohább elbánásban részesültek községi ügyeink. A törvényhatósági bizottság, amely a községek vagyona ós közigazgatási működése felett őrködik ós annak intézkedéseit másodfokon felülbírálja, erre a kötelességére alig vet súlyt. A törvényhatósági bizottságokban a községi ügyek rendesen a tárgysorozat végén szerepelnek, a többi ügy tárgyalásában kifáradt törvényhatósági bizottság, jóformán teljesen érdek nélkül tárgyalja őket. Közigazgatásunk ezen hibáin már a 90-es évek elején igyekezett segíteni a Szapáry-fóle kormány "A közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben* szóló törvényjavaslat benyújtásával. Ebben a javaslatban mindenekelőtt is a középfokú közigazgatási tisztviselők alkalmaztatási módjának módosítása volt tervezve, azonkívül több lényeges szervezeti módosításon esett volna keresztül a törvényhatósági ós a közigazgatási bizottság is s felállíttattak volna — bár csak fakultative — a járási bizottságok, a járási önkormányzati teendők elintézésére. Ez a javaslat annak idején törvényerőre nem emelkedett ós bár a közvélemény ezen idő óta állandóan foglalkozott a középfokú közigazgatás reformjának kérdésével, csak a jelen kormány volt abban a helyzetben, hogy középfokú közigazgatásunk általános átszervezéséről javaslatokat terjesszen a törvényhozás elé.
