Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.
Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában
16 1089. szám. Az első intézkedés — tekintettel arra, hogy a ministeriumokban ma — fájdalom, még túl nagy számban fordulnak meg olyan ügyek, melyek csekély jelentőségüknél fogva az elintézésnél magasabb gyakorlati képzettséget nem igényelnek, lehetővé teszi azt, hogy ezen ügyek intézésére a külső tisztviselők közül rendeltessenek be alsóbb állásban levő tisztviselők, kik azután - így megismerkedhetnek a felsőbb hatóság felfogásával, hozzászoknak a magasabb, átfogó nézőpontok mórlegeléséhez, s visszatérve a külső szolgálathoz, ott a viszonyokát már ebből a tágultabb látókörből nézik s az itt szerzett ismereteiket már a középfokú hatóságoknál érvényesíteni törekszenek s képesek is lesznek érvényesíteni. A második intézkedésnek hatása pedig abban fog megnyilatkozni, hogy a ministeriumokban csupa olyan magasabb tisztviselők lesznek, kiknek egyike az ország egyik vidékének, másika másik vidékének viszonyait közvetlen tapasztalatból fogja ismerni, és valamennyiük megismerkedett a való élettel s azon követelményekkel, amit ez valamely rendelkezés sikeres végrehajthatósága szempontjából támaszt: a felsőbbé-hatóságok gyakorlati érzéke / teljesaé^-leoia-, -s maguktartása képes lesz a magasabb szinten mozgó elmé/ leíi képzettséget a gyakorlati élet követelményeivel teljes összhangba i hozni. De e törvényjavaslat, amig egyfelől teljes határozottsággal tört kitűzött célja felé, a tisztviselők érdekeit is a legteljesebb mértékben szem előtt tartja. A Teszi ezt a szerzett jogok legmesszebb menő respektálásával ós pedig két irányban; egyfelől azáltal, hogy az alsóbb állásokat csak a jelenlegiek • előlópóséhez képest fokozatosan szünteti meg; másfelől azáltal, hogy a külső szolgálatot a jelenleg alkalmazásban levőktől — az 1914. május 1. után kinevezettek kivételével — a további előmenetel feltótele gyanánt nem követeli meg. Ami az -utóbbit illeti, kétségtelen ugyan, hogy a kitűzött cél gyorsabb ütemben való biztosítása érdekéből kívánatos lett volna ezt bizonyos mórtókig már a jelenleg alkalmazottakra is kiterjeszteni: mégis nem lehet elzárkózni s a bizottság nem is zárkózott el az elől a méltányossági követelmény elől, hogy azok, akik életpályájuk megválasztásakor előnyösebbnek látták magukra nézve a központi szolgálatot s életviszonyaikat akként osztották be, hogy mindig itt a központban maradhassanak: a kényszerítés következtében ne lássák egész számításukat halomra dőlni. De megnyilatkozik a jelenleg alkalmazott tisztviselőkkel szemben a legmesszebbmenő jóakarat a javaslat azon intézkedésében is, hogy miután kétségtelenül a jövőben az előmenetelnél ceteris paribus azok, akik külső szolgálatra is hivatkozhatnak, bizonyos magától értetődő előny felett fognak Í rendelkezni, nem akarva a javaslat ettől senkit elzárni, kötelezőleg kimondja,, hogy ha ezt azok, kik, erre szerzett joguk miatt nem kényszeríthetők, helyes belátástól vezetve, önként meg akarják szerezni, külszolgálatra szintén kirendelhetők. Minthogy pedig a tisztviselői kar érett megfontoltságától joggal lehet várni, hogy az ezzel járó előnyről igen kevesen fognak lemondani, ez az intézkedés a külszolgálat szempontjából azt a nagy előnyt biztosítja, hogy rövid időn belül a ministeri tisztviselők túlnyomó nagy része fog a külsőszolgálatban megszerezhető gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezni. A maga egész jelentőségében méltányolta a bizottság a javaslat azon intézkedésének értékét is, mely kimondja, hogy a felülvizsgálat csökkentésével e fontosabb fogalmazói tennivalókat magasabb állású tisztviselők lássák el. Bárha teljes joggal történt utalás a bizottságban arra, hogy ezen intézkedés.
