Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

1089. szám. 15 Énnek a szétkülönítésnek mindjárt az első, önmagától előálló természetes következménye az, hogy a tisztviselők eme két kategóriájában egymástól különböző, sőt egymással ellentétes felfogás, nézet és gyakorlat fejlődik ki. A felső hatóságnál alkalmazott tisztviselők a mai rendszer mellett nem rendelkezhetvén a gondjaikra bízott ország különböző vidékeinek közvetlen tapasztalaton nyugvó helyi ismereteivel, nem lóvén alkalmuk közvetlen tapasztalatból győződni meg a gyakorlati végrehajtás ezer, különféle nehézségéről: azokat az átfogó, egységes, magasabb irányelveket és szempontokat, amelyek-' nek a felsőbb hatóságok intézkedéseiben meg kell nyilvánulniuk, nem a gyakorlati életből, nem a való élet ismeretéből szűrték le maguknak, hanem leszűrték abból a forrásból, mely a mai rendszer mellett egyedül állott rendelkezésükre, leszűrték a tudományból, az elméletből párosítva ehhez még azt a chablont, ami az ügyek intézésénél az eg}

r

es különböző ministeriumokban idők folyamán kifejlődött. Innen van azután az, hogy a felső hatóság intézkedései sok esetben túlságosan elvontak, elméleti alapon mozgók, az életben nehezen végrehajthatók voltak, vagyis a büróban fogantatván, bürokratikusokká lettek. <-~™Ct^a '^-y^r^-^.A-^^^. >*t^**>'

i

'**''fc

: A középfokú hatóságok ezzel épen ellentótben, nem lóvén meg rájuk nézve sem a felsőbb hatóságokkal, de még a társhatóságokkal sem a kellő vér- és anyagcsere, az életet és ennek szükségleteit csak a saját szűkebb hazájuk helyi viszonyainak szemüvegén át nézték, egészen meg voltak fogva az ott átélt és tapasztalt dolgok által, nem voltak képesek kellőleg általánosítani, magasabb szempontokra felemelkedni, s ekként úgy felfogásukban, mint eljárásukban partikulárisokká lettek. Ennek a két ellentétes alapnézetnek egymással folytonos harcot kellett vívni. Ezen kategóriák mindenike a másiknak felfogását elítélte, egyenesen lekicsinyelte, a felső hatóság a vármegyei tisztviselők magatartását vármegyei felfogásnak, a vármegyei tisztviselő a felső hatóságok álláspontját ministeri felfogásnak minősítette s ennek, mint a magáéval teljesen ellenkező felfogásnak végrehajtását a legtöbb esetben egyenesen megnehezítette. Innen magyarázható azután az, hogy a központi hatóságnak azon újabb időben egyenesen elengedhetetlen törekvése, hogy egyes életviszonyoknak necsak szabályozásában, de kezelésében is fizonosságot ós egységet teremtsen, igen sok esetben hajótörést szenvedett s ma is sok tekintetben áll az, hogy ahány vidéke, ahány vármegyéje van az országnak, majdnem annyiféle közigazgatással találkozunk. Nem szükséges bővebben fejtegetnünk, hogy ma már, amidőn a kultúra haladása a maga egyetemes jellegével, a közlekedési viszonyok, a gyors hírszolgálat ezeket a helyi határokat lerombolták, ez a helyzet tovább fenn nem tartható, s így a bizottság a maga részéről teljes helyeslésével kiséri azt a célzatát e törvényjavaslatnak, mely hivatva van ennek az állapotnak gyökeres szanálását hathatós eszközökkel biztosítani. A mód, amellyel a javaslat ezt a feladatot megoldja, igen szerencsés és igen hathatós. A javaslat ugyanis nem palliatív eszközökhöz nyúl, hanem radikális, a kérdés mélyére ható rendelkezéseket statuál, melyek hivatvák a kitűzött cél elérését biztosítani. Ezen intézkedések egyike abban áll, hogy a javaslat kimondja, miszerint jövőre a központi felső hatóságnál bizonyos mi-' nisteriumokban a jogi képzettséghez kötött alsóbb fogalmazói állások fokozatosan beszüntettetnek; a másika ezen intézkedéseknek pedig elrendeli, hogy jövőben azonban a már szerzett jogok respektálása mellett jogi képzettséghez kötött felsőbb állásokra csak azok nevezhetők ki, akik bizonyos megfelelő időn át külső szolgálatot láttak el.