Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.
Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában
14 LOS9. szám. Ilyenek például a jelen törvényjavaslatnak azok az intézkedései, melyek az állami tisztviselőkre nézve tartalmaznak rendelkezéseket, melyek tehát a vármeg3 T ei tisztviselők kinevezéséről szóló javaslatba logikusan nem illeszthetők bele, továbbá azok az intézkedések, melyek a fegyelmi eljárással és a szolgálati pragmatikával függenek össze s a melyekre nézve a belügyminister már most jelzi, hogy rövid időn belül valamennyi állami tisztviselőre kitérjedőleg fognak részletes szabályozást nyerni s így nem volna indokolt ilyen rendelkezéseket ezekbe a törvényekbe venni fel. Ezekre tekintettel a bizottság a maga részéről is csak helyeselni tudja, hogy a megfelelő törvényszerkesztósi technika követelményeivel számolva, ez a javaslat, mint önálló javaslat lett előterjesztve. A javaslatnak eme jellegéből következik azután, hogy a javaslatnak intézkedései tulajdonképen három csoportba sorozhatok. Az első a közigazgatás terén működő tisztviselők között a viszonosságnak, a szorosabb kapcsolatnak, a helyes vérkeringés lehetőségének megteremtésével foglalkozik, a második a vármegyei tisztviselők statusrendezésével, a harmadik pedig ezen tisztviselők szolgálati pragmatikájával függ össze, s épen azért ezen egyes csoportokkal már itt, az általános ismertetés során is, egymástól elkülönítve kell foglalkozni. Ezt megelőzőleg azonban magára a törvényjavaslat egészére egy általános megjegyzést kívánunk tenni ós ez az, hogy ezt az egész javaslatot két vezéreszme hatja át. Az egyik a gyakorlati szempontoknak, .a gyakorlati élet követelményeinek az egész vonalon való érvényesítése; a másik pedig az a kiváló jóakarat? amely e törvényjavaslatban nemcsak a vármegyei tisztviselők, ha-nem az összes tisztviselőkkel szemben megnyilatkozik, s amely jóakarat nemcsak abban nyilvánul, hogy a tisztviselők szerzett jogai a legteljesebb mértékben respektáltatnak, hanem megnyilvánul a törvényjavaslat új intézkedéseiben is, amely intézkedések a legteljesebb mértékben számolnak összes jogosult igényei-el annak a tisztikarnak, melynek kezeibe az állam és az állampolgárok legvitálisabb érdekei vannak letéve s melyre az a nemes, de nehéz hivatás vár, meghonosítani hazánkban az egységes, modern állami közigazgatást s ennek állandó alapjait lerakva, ezáltal annak fenmaradását a jövő számára is biztosítani. Áttérve ezek után a kérdések első csoportjára, mely a közigazgatás <- terén működő tisztviselők között a kellő viszonosságot ós egészséges anyagLcserót van hivatva biztosítani, a bizottság utal arra, hogy ezek az intézkedések, melyek a javaslat 1, ós 2. §§-aiban foglaltatnak, egy nóvumot létesítenek közigazgatásunk egész szervezetében, amelynek jelentőségét ós értékét úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból eléggé kiemelni nem lehet. Ez az újítás ugyanis hívatva lesz megszüntetni azt az áldatlan bifurkációt, mely mai közigazgatási szervezetünk mellett a közigazgatás terén működő összes tisztviselőket egymástól teljesen szétválasztotta és magában szorosan körülhatárolt egészet alkotó két kategóriára, egyfelől a ministeri tisztviselők, másfelől a vármegyei tisztviselők kategóriájára osztja szót. Ennek a merev szótválasztásnak hátránya azután abban nyilatkozik meg, hogy mintán nálunk a középfokú hatóságok teendőit még ma is legnagyobb részben a vármegyék végzik, ez a merev szétválasztás egyjelentőségű a felső hatóságoknak a középfokú hatóságoktól való merev szótválasztásával. Ha már most meggondoljuk azt, hogy eme két hatóság a legteljesebb mórtékben egymásra van utalva, a felsőbb hatóság feladata a középfokú hatóságok működését irányítani, emezé pedig a felsőbb hatóságok rendeleteit foganatosítani, azok intencióit megvalósítani, nem szükséges bővebben igazolni ós felsorolni ennek a szigorú elkülönítésnek számtalan hátrányait..
