Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

1089 szám. 5 tutóla alá való állítása sok tekintetben javított az azelőtt nem egy országrészben tűrhetetlen állapotokon, s a vármegyei pénztári ós számviteli szolgálat államositása majdnem mintaszerű rendet teremtett a vármegyei pénzkezelés mezején. A kinevezési rendszernek a közigazgatás helyes működése szempontjából elméletileg is szembeötlők az előnyei. A közigazgatásnak lényeges ós fontos kelléke, hogy határozottan, gyorsan és egyöntetűen működjók. Ez a határozott, energikus ós egyöntetű működés azonban alig várható mástól, mint egy olyan szervezettől, amely úgy alkalmaztatása, mint működésének irányítása szempontjából egységes, még ha nem egy kórdósben önkormányzati elemek közreműködésével intézkedik is. — Az egységes irányítás következtében nemcsak gyors és határozott működésre lesz képes a közigazgatás, de egyszersmind egyöntetűvé is válik, az egyenlő jog ós egyenlő jog-alkalmazás lesz úrrá az ország minden területén. A tisztviselők függetlenségére nézve sem mindegy, vájjon azok kinevezettek-e vagy választottak. Igazán független tisztviselőket csak ott találunk,, ahol az önkormányzat a Gneist-féle értelemben van megvalósítva, ahol a közigazgatást, — legyenek bár kinevezettek vagy választottak, — olyan tisztviselők látják el, akiknek ez a tisztviselői állás nem kenyérkereset és exisztencia, akik úgy, mint hajdan a magyar vármegyék tisztviselői, ingyenesen szolgálnak, nobile officiumot töltenek be. Akik épen ezért minden olyan esetben, amidőn tisztviselői működésük folyamán lelkiismeretükkel kerülnének ellentétbe, játszva és anyagi hátrányok nélkül dobhatják oda állásukat. Ilyen tisztviselőknek azonban a mi megyei tisztviselőink ma már a legkevósbbé sem tekinthetők. Majdnem kivétel nélkül első sorban fizetésükért szolgáló tisztviselők ezek,, akik exisztenciájuk kockázata nélkül állásuk <felett nem rendelkezhetnek, \ tehát nem függetlenek. A kinevezési rendszerrel szemben a különbség mindössze abban áll, hogy nem a központi kormánnyal, hanem a vármegyék közönségével szemben vannak függő viszonyban. Nagy kérdés, hogy a kétféle függőség közül a közigazgatásra melyik a veszedelmesebb ? A központi kor- ] mány az általa kinevezett tisztviselők minden funkciójáért feltétlenül felelős | és az ebben a hatáskörben elkövetett minden igazságtalanságért vagy egyoldalúságért az országgyűlésen felelősségre vonható, de szoros ellenőrzés alatt tartja a kormányt a közvélemény is, első sorban pedig a sajtó hatalma. Kint a periférián azonban a vármegyei közönséget,' elsősorban pedig rendesen azt az egynehány befolyásos személyt vagy klikket, aki vagy amely ott a közügyek intézésében mindenható, eljárásáért senki sem vonhatja felelősségre. Ha ott történnek igazságtalanságok, ha ott választanak meg, kiváló szak- { emberek mellőzésével, teljesen alkalmatlan embereket egyes állásokra, segít- " ség nincs, mert nincs kit felelősségre vonni. A vidéki sajtó sem veheti fel e tekintetben a versenyt a kormányt ellenőrző központi sajtóval, mert hiszen szorosabb együttélés mellett, amint az vidéken természetszerű, sokkal nehezebb a jó barátok ós hatalmasok hibáit feltárni, mint nagy városban; — vármegyei apróbb visszaélések pedig nem érdeklik annyira a nagyközönséget, hogy az ezekről szóló hirek a fővárosi sajtóban felvételre találjanak. A mai választási rendszer mellett jóformán ki van zárva, hogy minden tisztviselő a tehetségeinek ós tudásának megfelelő helyre kerüljön. Egy-egy vármegye tisztviselőinek létszáma oly csekély, hogy a tisztviselő alig válogathat különböző állások között. Nem egy olyan tisztviselő, aki más helyen kitűnően látná el hivatalát, kénytelen neki nem való szerepkörben robotolni, sőt nem egy tisztviselő, aki nagyobb feladatok teljesítésére képes, kénytelen