Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

6. 1089. szám. a vármegyei előmeneteli viszonyok mostohasága lolytán kis hatáskörben fejezni be hivatali pályáját. Mindezek az anomáliák a kinevezési rendszer behozatalával megszűnnek, mert hiszen nagy országos status mellett könnyű lesz a tisztviselőket a hajlamaiknak és szakismereteiknek megfelelő állomásokra elhelyezni s az előmenetel is rendszei-esebb s a kifogástalan tisztviselőre nézve szinte bizonyos lesz. A közigazgatás szakszerűségének követelményei is a kinevezés mellett szólnak. Az a vármegyei közgyűlés, amely nálunk már tagjai túlságos számánál fogva is alig képes arra, hogy a tisztviselők szolgálatát szakszerű szempontból is megismerje és ellenőrizze, a legritkább esetekben indul ki az egyes állások betöltésénél abból, hogy a jelölt hivatalát milyen tudással és 'szorgalommal látja el. Köztudomású dolog, hogy első sorban családi összeköttetések, politikai érdemek vagy pedig megnyerő egyéni tulajdonságok azok, amelyek a szakképzettség teljes háttérbe tolásával az ilyen választásoknál latba esnek. Ellenben a kinevező hatóság első sorban mindig a hivatali rátermettség szempontjából fogja a tisztviselőket megválasztani és .elsősorban arra lesz tekintettel, hogy a kinevezendőben dolgozni tudó és kellőleg képzett munkatársat nyerjen. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a mai viszonyok közt, amidőn a közigazgatási tisztviselő hat évenkint ismétlődő választás esélyeinek van kitéve, s előrehaladására mindössze egy-egy vármegye keretén belül számíthat, a vármegyei tisztviselői pálya nagyobb ambíciójú emberre alig gyakorolhat nagy vonzóerőt, mert sem az anyagi, sem az erkölcsi sikerek terén nem biztat jelentékeny eredménnyel. Átlagos esetnek az mondható, hogy a vármegyei tisztviselő a járás élén, de legfeljebb a vármegye élén fejezi be pályafutását, bármilyen kiváló qualitásai legyenek is s ezért éppen a legtanultabh és a legdolgosabb fiatalság ott keresi boldogulását, ahol anyagilag is, erkölcsileg is nagyobb eredményekre számíthat Már az 1848 : XVI. t.-c. utasította a kormányt, hogy a közigazgatásról oly reformjavaslatot nyújtson be, mely azt az alkotmányos élet elveivel összhangba hozza. Az alkotmányos élet visszaállítása után mégis íéntartottuk a vármegyei választási rendszert, holott kétségtelen, hogy ministeri felelősség mellett, amely ma alkotmányunk egyik alaptétele, lehetetlen a ministért felelőssé tenni oly hiányokért, amelyek olyan tisztviselők működéséből származnak, akiknek megválogatására nincs befolyása. A választási rendszer védelmében általános szokás a külföldi államok közigazgatásának példáira hivatkozni és itt első sorban az 1888-ban szervezett angol közigazgatásra történik utalás. Igaz az, hogy az angol közigazgatásban lépten-nyomon találkozunk választott tisztviselőkkel, de nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a tisztviselőknek juris-dictiójuk, hatósági jogkörük tulajdonképen nincsen. A hatósági jogkör mindenütt testületeknek, a különböző boardoknak a kezébe van letéve, amelyeknek tagjai sorában ott látjuk a kinevezett békebírákat IS, S cl választott tisztviselők ezen testületi szerveknek csak előkészítő és végrehajtó alkalmazottai. De még egy nagy külömbséget kell megállapítanunk az angol és a jelenlegi magyar rendszer között, még pedig azt, hogy Angliában általában az autonóm közigazgatási szerveknek nincsen végrehajtás jogkörük, hanem minden ügyben, ha a határozat kényszerű végrehajtására kerül a sor, ezt kinevezett tisztviselők,, békebírák teljesítik, akik törvényszerűség szempontjából nemcsak jogosultak, de kötelesek is felülvizsgálni az intézkedésre hivatott szerv határozatát. A francia départementok igen szóles önkormányzati jogok felett rendel-