Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.
Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában
4 1089. szám. két évszázad folyamán lett a választási rendszer, amely azonban modern jogfejlődésünkben ismét félreismerhetetlen visszafejlődést mutat. Szorosabb vizsgálat mellett azt fogjuk látni, hogy azok az idők, amidőn az ország külpolitikailag konszolidált viszonyok között élt, — tehát történelmünknek a mohácsi vészig terjedő időszaka s a legújabb évtizedek — a kinevezési rendszernek kedveztek, ellenben abban az időben, mikor őseink az ország önállóságát külső hatalmakkal szemben voltak kénytelenek megvédelmezni, a partikuláris irányzat kerekedett felül. Érthető is az ország hangulatának az ország kifelé mutatkozó erejéhez való ezen alkalmazkodása. A XVII. század elejétől a XIX. század második feléig, tehát akkor, amidőn az ország függetlensége állandó veszedelemben forgott, a védelem legalkalmasabb eszközéül kínálkozott a partikularizmus, az ország egyes részeinek különálló élettel való felruházása, mert így a külső támadásnak sok, bár aránylag gyenge, de mégis önállóan élő organizmust kellett volna elpusztítania, melyek az élő szervezet erejével ós szívósságával egj^enként védekeztek a külső támadás ellen. Ellenben, mihelyt az országot a külellenség nem fenyegeti, mihelyt a belső kiépítés, az önmagunkban való továbbfejlődés szolgálatába állíthatjuk erőinket, a nagymértékű partikularizmus csakis akadály és baj lehet, mert hiszen azok az életerőt fejlesztő, az ország haladását szolgáló intézkedések, amelyeket akár az országgyűlés, akár a végrehajtó hatalom tesz, csak bizonyos küzdelem legyőzése után ós csak egyenként érvényesülhetnek a partikuláris szervezetek külön életén belől, nagyon sok helyen ós nagyon sokszor nem is tudván éreztetni üdvös hatásukat. De nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy országunk mint nemzetiségi szempontból sokfelé eltagolt ország, mihelyt a belső kiépítés ós a békés fejlődés útjára lép, kell, hogy első sorban erős központi szervezetről gondoskodjék, amely nem zárja ugyan ki a municipiumok önállóságát, de melynek azért erősebbnek kell lennie annál, semmint hogy az egyes országrészek esetleges szeparatisztikus törekvéseivel szemben teljes sikerrel meg ne védelmezhesse az országos közérdeket. Ma a békés fejlődés korát éljük. Idők folyamán a közigazgatás szerepköre és jelentősége is megnövekedett; mondhatnánk, hogy a népek versenyében alig boldogulhat ország, melynek pontosan működő közigazgatási szervezete nincsen. Ezért örömmel kell üdvözölnünk a vármegyei közigazgatási tisztviselők kinevezéséről szóló törvényjavaslatot, — melytől közigazgatásunk nagymértékű javulását, — s országunk belső fejlődésének és megerősödésének újabb eredményeit várjuk. Akik a kérdéssel foglalkoztak, ma jóformán kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a kinevezési rendszer közigazgatásunkra a legüdvösebb hatással fog járni. Az az irányzat, mely — mint kimutattuk — 1870 óta, a törvényes intézményeink felállításában a tisztviselők kinevezésének kedvezett, nemcsak azért bír fontossággal, mert ebből a törvényhozás hangulatát megismerhetjük, hanem fontos azért is, mert egyetlenegy tekintet közigazgatásunk illető ágainak fejlődésére, mindenkit meggyőzhet arról, hogy azok valóban fejlődtek ós javultak. Államosított bíróságaink feladatuknak teljes sikerrel tesznek eleget. Az ' államosított csendőrség elsőrendű közbiztonsági szervezet. Az állami erdőfelügyelet máris nagyot javított erdőgazdasági viszonyainkon. A kvalifikácionális törvény ós a vármegyei tisztviselők fizetésének megállapítása üdvösen emelte a közigazgatásban szolgáló tisztviselők szellemi és erkölcsi színvonalát. A vármegyéknek az - 1886-ik évi XXI. t.-cikk által erős kormányzati
