Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről

1078. szám. 431 rozatok csak kétféle értékhatár szerint vannak megadóztatva ahhoz képest, amint a tárgy értéke 100 koronán alul vagy 100 koronán felül van. Ellenben az ítéletek, felebbezések ós felülvizsgálati kérelmek illetékének megállapításánál a per tárgyának értékére való tekintettel különböző órtékfokozatokat állapított meg s nagyobb perértékek után nagyobb összegű illetékek lerovását rendelte. Ebben a törvényjavaslatban ennek a rendszernek a megváltoztatását hozom javaslatba s a törvénykezési eljárásban felmerülő iratok, határozatok, egyezségek illetékének mérvét a tárgy értékének figyelembe vételével több értékfokozat szerint oly módon állapítottam meg, hogy a nagyobb érték után általában nagyobb összegű illetóktétel van meghatározva. Evvel a rendelkezéssel azt a célt kívánom megközelíteni, hogy a nagyobb és kisebb, érték iránt folytatott perek megterhelése arányosabbá tétessék, eloszlattassék az a kirívó ellentét, mely a kisebb érték s a nagyobb érték iránt folytatott perek megterhelésénél mutatkozik s egyszersmind e téren a fokozatos adóztatás érvényre juttatását célozom. Az illetékek mérvét szabályozó értékfokozatok a beadványok, jegyzőkönyvek, közbenszóló kérdésekben hozott határozatok, felebbviteli beadványok illetékénél egyöntetűen vannak megállapítva s első fokozatként a 100 K érték van elfogadva, 100 K-tól 400 K értékig az emelkedés 300 K-t, 400 K-tól 1.000 K-ig 600 K-t tesz ki, 1.000 K-tól 2.500 KÁg az emelkedés 500 K-kint történik, 2.500 K-n túl "5.000 K-ig 2.500 K-t, 5.OO0 K-n túl 10.000 K-ig 5.000 K-t, 10.000 K-n felül pedig 200.000 K-ig az emelkedés mindig 10.000 K-t tesz ki. Ez az órtókfokozat csak az ítéleti illetéknél mutat a felsőbb fokozatokban némi eltérést, aminek az oka a részletes indokolásnál van kifejtve. Igen fontos intézkedés a javaslatban, hogy annak a rendelkezései nemcsak a szorosan vett peres eljárásra, hanem a peren kívüli, vagyis a polgári bíróságok előtt lefolytatott, valamennyi bírói eljárásra is kiterjednek s ezekben az eljárásokban felmerülő illetékek is arra való figyelemmel vannak megállapítva, hogy a nagyobb értékre vonatkozó eljárásban az iratok után nagyobb összegű illeték fizettessék s az az ellentét, mely a kisebb érték s a nagyobb érték iránt folytatott ügyek megterhelésénél ezekben az eljárásokban is igen szembetűnő volt, némileg mórsékeltessék. Hogy a perrendtartás által nem szabályozott egyéb bírói eljárásokat e javaslat rendelkezései alá vontam, s az ezekben lerovandó illetékeket is újonnan szabályoztam, ennek oka az is, hogy az összes bírói eljárás során felmerülő illetékek lerovása lehetőleg egyöntetűen legyen rendezve, s így mindazon rendelkezések, amelyek a perrendtartással szabályozott eljárás keretébe nem tartozó egyéb bírói eljárásokban is alkalmazhatók, ezekre az eljárásokra kiterjesztessenek. Különben az illetékes körök igen sokszor adtak kifejezést annak a kivánságuknak, hogy a bíróságok előtti eljárások során lerovandó illetékekre vonatkozó rendelkezések lehetőleg egyöntetűen szabályoztassanak; a javaslat erre vonatkozó intézkedései ezen óhajok megvalósítását is célozzák. A polgári perrendtartás rendelkezései alá nem eső bírói eljárásokban azonban az értékfokozatokat úgy állapítottam meg, hogy a 100 K értékből kiindulva 100 K-n túl 1.000 K-ig, 1.000 K-n túl 5.000 K-ig ós 5.000 K-n túl terjedő értékre kívánok külön-külön illetéktételeket megállapítani. Ez az eljárás az illetéktételek igen mérsékelt emelése mellett megvalósítja ezeknél az ügyeknél is a fokozatos adóztatás elvét. A javaslat a jelenleg érvényben levő illetéktételek mérsékelt emelését