Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről

1059. szám. 33 összeszámolja a fejeket és a sértett ámulva hallja, hogy nincs »többek«, tehát őt nem rágalmazták meg. Maga a bírói gyakorlat oly. útra siklott a >. többek « követelménye értelmezésének kérdésénél, ami a legcsattanóbban bizonyítja a mai elrendezés tarthatatlanságát. A kir. Kúria nemrég mondotta ki ismételten azt a jogelvet, hogy rágalmazás ténj^álladókához nem szükséges, hogy a vád tárgyává tett nyilatkozatot a jelenlevő kettőnél több egyén mindegyike tényleg meghallja ; elegendő, ha azok a vádlotthoz oly közel voltak, hogy a nyilatkozatot meghallhatták. Ez volna a törvényünk által megkívánt korlátolt nyilvánosság ? A publicitás kórdósébea csupán a francia jogterületen állanak elvi alapon. A francia törvény szerint úgy a diffamation, mint az injure csak nyilvános elkövetés esetében vétség ós a nem nyilvános sértést csak mint kihágást büntetik. Az olasz törvény már csak a »több személy« kellókét állítja föl (piú persone riunite, anche separate). A német törvény, a német tervezet, az ellentervezet, az osztrák javaslat, a norvég törvény, a svájci tervezet ezt a korlátolt nyilvánosságot sem tekinti tónyálladéki elemnek ós a veszélyeztető jelleget abban ismerik fel, hogy a diffamáló nyilatkozat bármely harmadik személynek, hacsak egynek is tudomására jutott. III. Tűrhetetlenül visszás helyzetnek forrása a valóság bizonyításának mai szabályozása. Itt első sorban azt a hiányt kell kiemelnem, hogy a Btk. nem nyilatkoztatja ki, vájjon a valóság bizonyíthatása-e a szabály vagy pedig a bizonyításnak a tilalma. Más szóval: hogy a Btk. a valótlan állítást és az alaptalan gyalázkodást akarja-e tilalmazni, vagy pedig azt akarja elérni, hogy az emberek ne torzsalkodjanak egymással. A Btk. 263. §-a felsorolja a bizonyítási jogcímeket, 264. §-a felsorolja a bizonyítási tilalmakat, de nem törődik azzal a törvény, mi történik az e §« pontjaiba be nem férő esetekben. Utalnom kell arra is, a becsületnek mily elértéktelenedése állott elő abból, hogy a törvény bármély kifejezés valóságának a bizonyítását megengedi. Rágalmazást egyedül tény állításával lehet elkövetni. A valóság bizonyítása anyagának kérdése rágalmazás esetében tehát nem vitás. Becsületsértésnél sem vitás a bizonyítás anyagának a kérdése oly esetben, mikor egyedül azért minősül becsületsértésnek a bűncselekmény, mert a tényállítás nem »többek előtt« történt. Mi azonban a bíró feladata akkor, ha a kifejezés csakis véleményt, értékítéletet vagy épen csupán gyalázkodást tartalmaz? Ahol az ily kifejezés közvetetlenül tényre utal, akár úgy, hogy a kifejezést tényállítással együtt vagy kapcsolatban valamely tény jellemzésére használták, akár úgy, hogy a kifejezés értelmileg burkolt tényállítás, ott még módjában áll a bírónak megítélni, hogy a kifejezés való-e. A nehézség az olyan általános jellemzésnél leküzdhetetlen, amelyik csupán piszkolódás, injure pour Vinjure. A magisztraturának és az ügyvédi karnak ember- és társadalomismeretre méltán hivatkozó, nagy tapasztalatra visszatekintő tagjai többször emelték már fel óvó és figyelmeztető szavukat az ellen az erkölcsi ós igazságügyi botrány ellen, hogy egy meg nem markolható, egyszerűen csak goromba szó valóságának bizonyítása címén törmelékeket hordhat össze a vádlott a sértettnek életéből minden időbeli korlátozás nélkül, pellengérre állíthatja a sérKépv. iromány. 1910—1915. XLII. kötet 5