Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1058. Törvényjavaslat a hatóságok büntetőjogi védelméről

14 1058. szám. Részletes indokolás. Az 1. §-hoz. Az 1. §. nem fogalommeghatározása a » hatóságinak. Ez egyrészt nem volna törvénybe való, másrészt nem is szükséges. A Btk. 16á. §-a is csupán elősoroló körülírás. Bíróság alatt mind a rendes, mind pedig a külön bíróságokat kell érteni. Minthogy a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából (Btk. 461. §., 1914: XVII. t.-c. 2. §.) olyanokat is közhivatalnoknak kell tekinteni, akik nem állami, törvényhatósági vagy községi hatóságnak fegyelmi joghatósága alatt állanak, biztosítani kell e közhivatalnokok fegyelmi hatóságai Ítélkezésének szabadságát és tiszteletének ós tekintélyének védelmét, valamint azt is, hogy az előttük elkövetett hamis vádolás megfelelő megtorlás alá kerüljön. Ugyanez áll az ügyvédek fegyelmi bíróságait*. Végül, mikor az állam bizonyos ügyeket elvon az igazságszolgáltatás intézményes szerveinek hatásköréből és jogvitáknak köztekintéllyel való eldöntésére más alakulatokat is hivatottá tesz, gondoskodni kell minden kételyt kizáróan afelől, hogy hivatásukat ezek is betölthessék ós jelesül, hogy az eljárás szabadságát ós a döntés függetlenségét a büntetőjogi védelem eszközei is kellőkép biztosítsák. A 2—3. §-hoz. 1. A 2. §. első bekezdése alá eső bűncselekmény elkövetési cselekedete: a csoportosulás, amelynek akadályozás, intézkedésre kényszerítés vagy pedig tettleges bántalmazás a célja. A 2. §. második bekezdése a bűncselekmény elkövetési cselekedetének három típusát ismeri. Egyik: akadályozás. A másik: kényszerítés intézkedésre. A harmadik: tettleges bántalmazás. 2. Fentebb — a 11. lapon — szólottam már arról, hogy a törvényjavaslat mind az akadályozással, mind pedig a kényszerítéssel szemben egyedül a hivatásnak jogszerű gyakorlásában nyújt védelmet. A hatóságnak vagy közegének tévedése, vájjon eljárása a hivatás jogszerű gyakorlása-e, a bűncselekmény tónyálladéka szempontjából közönbös, a szembeszállónak tévedését pedig a tévedésre fennálló általános szabályok szerint kell megítélni. A kényszerítésben álló bűncselekmény körülírása a mai jog körülírásától eltér annyiban, hogy kimaradt az »elhagyásra« való kényszerítés megemlítése, mert ez csupán alfaja az akadályozásnak.