Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1057. Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről

1057. szám. 479 Ihajtási eljárás, vagy mennyiben tehető a végrehajtás felfüggesztése biztosítéktól függővé (Ppé. 41. §., osztrák Jurisdiktionsnorm 44. §.). A 17. cikkhez. A 17. cikk összhangban áll törvényeinkkel, mert a külföldi bíróság megkeresése alapján elrendelt végrehajtásnak megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése iránti keresetet az 1881 : LX. t.-c. 30. §-a és majdan az 1912:LIV. t.-c. 39. §-a értelmében a végrehajtást elrendelő hazai bíróságnál kell megindítani, a végrehajtási igénykeresetet pedig az 1881 :LX. t.-c. 92. §-a értelmében, amelyet az 1912: LIV. t.-c. 45. §-a egészít ki, a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróságnál kell előterjeszteni. A 18. cikkhez. A 18. cikk a fennálló joggal szemben újítást tartalmaz, amennyiben a biztosítási végrehajtásra nézve a viszonosságot megállapítja abban az esethen, ha a váltón, kereskedelmi utalványon, kötelezőjegyen vagy csekken alapuló meghagyás (Ausztriában a meghagyásos eljárásban, a váltó- és a csekk-eljárásban kibocsátott fizetési meghagyás) ellen a kötelezett fél kifogással élt. A viszonosság hiánya a biztosítási végrehajtás tekintetében eddig is érezhető volt és Horvát-Sziavon országokban, amint azt fentebb előadtam, a viszonosság e részben is a legtágabb mórtékben áll fenn. Mindazonáltal az alperesre nézve veszélyes volna, ha á biztosítási végrehajtás tekintetében a viszonosságot általában elismernők ós különösen veszélyes volna azokban az esetekben, amikor biztosítási végrehajtásnak azon az alapon van helye, hogy a hitelező a veszély valószínűségét kimutatja (1881 : LX. t.-c. 223. §-a, amelynek helyébe az 1912: LIV. t.-c. 50. §-a lép). A szerződós ennélfogva a biztosítási végrehajtás tekintetében a viszonosságot csak a fent megjelölt szűk korlátok között ismeri el. Ezekben az esetekben az a kereskedelmi forgalomnak valóságos szükséglete és az alperes szempontjából sem eshetik kifogás alá. A 19. cikkhez. A 19. cikk a gyakorlatban felmerült szükségletnek tesz eleget, amikor kölcsönös végrehajthatóságot biztosít azoknak a határozatoknak és intézkedéseknek, amelyeket a gyámhatóságok kiskorúak és gyámhatóság alatt álló más személyek kiszolgáltatása, valamint tartási igények tárgyában hoztak. Eddig a kiskorúak vagy gyámhatóság alatt álló más személyek kiszolgáltatására kötelezett felek igen sok esetben meghiúsították a gyámhatóság határozatának vagy intézkedésének végrehajtását olykóp, hogy őket a másik állam területére vitték át. Ez az állapot gyámhatóságaink részéről ismételten panasz tárgya volt, eddig azonban nem sikerült orvosolni. A szerződós 19. cikke e részben is hézagot pótol. A 19. cikk szövegezése szem előtt tartja, hogy a gyámhatóságot Ausztriában a bíróságok, nálunk közigazgatási hatóságok (árvaszókek és fellebb-, viteli hatóságaik) gyakorolják. A kiskorúak ós gyámhatóság alatt álló más személyek (például elmebetegek) kiszolgáltatására vonatkozó határozatok és intézkedések a 19. cikk 1. bekezdése alá esnek, akár a bíróság hozta azo-