Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1030. Törvényjavaslat az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen teljesítendő munkákról és e munkákra nyujtandó segélyekről

198 1030. szám magában érdekelt, a második esetben pedig a 1885 : XXIII. t.-cikknek a 103 —109. §-okban foglalt azok a határozmányai lesznek alkalmazandók,, amelyek a vizrendezo társulatoknál foganatosítandó ártérfeileszfcésre, valamint az osztályozás és a hozzájárulási kulcs megállapítására vonatkoznak. A 7. §. harmadik bekezdésébe foglaltak szerint az engedélyező határozatoknak az érdekeltség körére és a hozzájárulási arányra vonatkozó megállapításai felett is harmadfokon a földmívelésügyi minister végérvényesen döntene. E kérdésekben való döntésnek a közigazgatási bíróság hatáskörébe valóutalása — e bíróság túlterheltségére való tekinteten kívül — azért lenne mellőzendő, mert úgy az érdekeltségi körnek, mint a hozzájárulási aránynak helyes megállapításánál a műszaki szempontokon nyugszik a fősúly és így a bírói megítélésnek amúgy is csekélyebb szerepköre lehet. A' 7. g. negyedik bekezdésében az mondatnék ki, hogy az engedélyező határozat jogerőre emelkedésével a munkálat foganatosítása kötelezővé válik azokra, akik a munkálatnak a kilátásba helyezett sególylyel vagy kölcsönnel való végrehajtására vállalkoztak ós mint ilyenek arra a hatósági engedély megadását kérté k. E rendelkezés nélkül nagyon bizonytalan volna a munkálatok keresztülvitelének sorsa, különösen abban az esetben, ha azoknak az egyeseknek vagy érdekeltségeknek körében, akik, illetőleg amelyek a munkálat foganatosítására, vállalkoztak, időközben változások állanak be. A 8. §. általánosságban kimondaná, hogy ily munkálatok tényleges végrehajtását ós a fentartás teendőit — ha a munkálatok elvégzésére társulat nem alakul — a kultúrmérnöki hivatalok (kirendeltségek) teljesítik. A kellő szakszerűséggel való végrehajtást, ami éppen a vízi munkálatoknál bir különös fontossággal, hívatott biztosítani annak elrendelése,, hogy az e részben kellő jártassággal bíró kultúrmérnöki hivatalok vagy kirendeltségek, amelyek a terveket is készítik, vezessék a munkálatot. Ez egyaránt érdeke úgy a sególytnyújtó államnak, a segély eredményes felhasználása tekintetéből, mint az érdekeltségnek, amely különben is csak a legritkább esetekben (pl. nagyobb városokban) rendelkezhetik megfelelő szakegyénnel. Az a rendelkezés, hogy a munkálatok befejezése után a fentartásról is e hivatalok gondoskodjanak, szintén feltótlenül szükséges, mert a múltból számos példa mutatja, mennyi, úgy az állam mint az érdekeltek részéről igen nagy áldozatot igényelt mű pusztult el amiatt, mert a fentartást azok, kiknek az feladata lett volna vagy egyáltalán nem vagy pedig nem a kellő szakértelemmel teljesítették. Éppen ezek a tapasztalatok teszik mellőzhetetlenné, hogy, ha e javaslatom törvényerőre emelkedésével az állam nagyobb akciót indít a szóbanforgó folyók rendezése érdekében, a kellő fentartás megfelelő módon biztosítást nyerjen. E nélkül az akciótól sikert várni nem lehetne. A munkálatoknak a kultúrmérnöki hivatalok által való végrehajtása, szükséges lehet akkor is, ha a munkálat valamely már fenálló vagy annak foganatosítására alakult társulat feladatkörébe esik. Nem ritka eset ugyanis, különösen kisebb társulatoknál, hogy megfelelő szakegyénnel a társulat nem rendelkezik. Ily esetekre vagy ha más körülmények gátolnák a kellő végrehajtást, — módot kell adni arra, hogy a földmívelésügyi minister, akár a társulat kérelme alapján, akár pedig hivatalból rendelkezhessék az iránt, hogy a munkálatokat a nevezett hivatalok végezzék. Ezt állapítja meg a javaslat 8. §-ának második bekezdése.