Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1030. Törvényjavaslat az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen teljesítendő munkákról és e munkákra nyujtandó segélyekről

1030. szám. 197 két oldalára kiterjednek ós úgy felső, mint alsó végükön, valamely természetes, állandó parthoz vagy • műépítményhez csatlakoznak. Hogy mely munkálat tekintendő ilyennek, azt esetenkint a földmívelésügyi minister állapítaná meg. Természetes, hogy községi belterületek védelmére szükséges munkálatok, ha azok mederrendezésre vagy partbiztosításra is kiterjednének, a minőségükben annál kevésbé esnek a szóbanforgó megszorítás alá, mert egy-egy község belterületének védelmét műszakilag is önálló egész gyanánt kell elismerni. A 6. §. első bekezdésében az mondatnék ki, hogy az egyes munkálatokra nyújtandó segélyek összegét esetről-esetre a földmívelésügyi minister állapítja meg, a fenforgó viszonyoknak megfelelően., a munkálatok fontosságához ós az érdekeltek teherbíró képességéhez mérten. • Az indokolás általános részében már volt szerencsém kiemelni azt, hogy a helyzeteknek igen különböző alakulatai mellett a segélyezésekre ugyanegy mértéket alkalmazni nem lehet. Minden egyes esetben külön kell számba venni a viszonyokat", körülményeket, különösebben pedig azt, milyen rendű a munkálatok fontossága, mekkora az érdekeltek teherbíró képessége és •csakis ezeknek egybevetése és gondos mérlegelése alapján lehet helyesen határozni a segélyezés mértéke tekintetében. A kitűzött célok elérése volna kockáztatva vagy legalább is felette megnehezítve, ha e tekintetben akár valamelyes szabályokat állítana fel, akár pedig bizonyos megszorításokat tenne -a törvényhozás. Az egyedüli korlátozás, amelyét megteendőnek vélek és amelyet a 6. §. második bekezdése tartalmaz, az lenne, hogy a költségszükséglet 70°/o-át meghaladó segély csakis az országgyűléstől az évi költségvetések indokolásában vagy más módon előterjesztett javaslatra nyert külön felhatalmazás alapján engedélyezhető. A 6. §. harmadik bekezdése megállapítaná, hogy segély helyett — vagyis, ha segély egyáltalán nem engedélyeztetik — kamatmentes állami kölcsönt, amely a költségszükséglet egész összege erejéig is terjedhet, szintén lehet engedélyezni. Ennek célszerű, illetőleg szükséges voltára fentebb már volt szerencsém reámutatni. Megállapíttatnék továbbá az is, hogy •csak oly feltétellel engedélyezhető a kamatmentes kölcsön, hogy legfeljebb 10 év alatt vissza kell fizettetnie. Önként értetődőnek és így tüzetesebb megokolást nem igénylőnek vélem a 6. §. negyedik bekezdésébe foglalt azt a rendelkezést, hogy az adott állami kölcsön törlesztése fejében befolyó összegek ama hitelösszeg évi részleteinek növelésére fordítandók, amelyből a kölcsön nyújtatott. A 7. §. annak a megállapításán túl, hogy kik lehetnek az e javaslatom •elfogadása esetén életbelépő törvény alapján engedélyezett segélylyel vagy kölcsönnel végrehajtandó munkálatok foganatosítói, megállapítaná azt is, hogy ha ilyenek egyesek vagy érdekeltségek lennének, a munkálat engedélyezésére hivatott hatóságnak az engedélyező határozatban kell, az egyes ingatlanok megjelölésével részletesen megállapítani a munkálatban érdekelteknek körét, valamint a munkálat létesítésének ós fentartásának költségeihez való egyénenkénti hozzájárulásuk arányát is. Szükséges e rendelkezés azért, mert az 1885 : XXIII. t.-cikk ily esetekre alkalmazható határozmányokat nem tartalmaz. Azokra az esetekre, amikor a munkálat foganatosítói községek, mint jogi személyek vagy pedig vizrendező társulatok lesznek, külön rendelkezésre azért nincs szükség, mert az első esetben a község, mint jogi személy, ön-