Képviselőházi irományok, 1910. XXXIX. kötet • 990-1022. sz.
Irományszámok - 1910-1002. A pénzügyi bizottság általános jelentése az1914/5. évi állami költségvetésről
1002. szám. 129 kelt osztrák törvény, mely február 1-én életbe is lépett, tisztán az adótétel felemelésére és illetőleg az egyes országoknak ezzel kapcsolatos tartományi pénzügyeinek rendezésére szorítkozott, anélkül, hogy az 1908-ban tervezett további rendezéseket, mint például a mezőgazdasági szeszfőzdék jutalmának rendezését keresztülvitte volna. Ily körülmények között bizottságunk azt a tényt volt kénytelen megrögzíteni, hogy a nevezett 1908. évi törvénycikk helyett ezen vonalon az 1899. évi XX. és XXIV. t.-c. rendelkezései maradnak meg és így ma voltaképen az a helyzet, hogy az 1899. évi törvény alapján állunk, felemelt adótótelekkel és a jutalmaknál az 1,830.000 koronában előirányzott többletet a költségvetésből nem törölhettük. Minthogy a fentnevezett osztrák törvény a szeszadót 140 és illetőleg exkontingens szesznél 160 koronában állapította meg: mihelyt a ' mostani költségvetés nálunk törvényerőre emelkedik, ismét különbség lesz az osztrák szeszadó magassága és a mienk között, úgy hogy a pénzügyminister úr a tervezett 20 koronás adóemelést a szeszadópótlék alakjában fogja keresztülvinni. Miután a szeszadó tótelének ez az emelése a kis üstök boniflkációját újból emeli: nézetünk szerint megfontolandó volna, hogy az adóteher kiegyenlítésére nem lenne-e szükség megfelelő intézkedésekre. A szeszadón kívül új törvényes rendelkezés alapján emelkedni fog a bélyegek tótele, azonban ennek voltaképen nem egyéb a magyarázata, mint az, hogy ezt a, jogkere,-Ő közönség az új polgári perrendtartás anyagilag is fontos javításaiért fizeti és tényleg a költségemelkedés maga is részben ugyanezen célra költetik el. Mindezen körülmények között ismét hangsúlyozzuk, hogy egyéb adóemelés, mint a szeszadó magasabbá tétele, amelyhez a magunk részéről hozzájárulunk, nincsen. Teljesen téves különösen az a szélesebb körökben elterjedt aggodalom, mintha a pénzügyminister úr az egyenes adókat a mostani gazdasági válság közepette bármilynemű reformmal emelni kívánta volna. E íélreértós tulaj donképen egy budgettechnikai összehasonlításból származik, amely az adózók megterhelésére semminemű befolyással nem volt. Tudvalevőleg az 1909. évi egyenes adó reformtörvényeknek a múlt 1913. év január 1-én életbe kellett volna lépniök, még pedig azon pesszimisztikus feltétel alapján, hogy azok 32 millióval kevesebbet fognak hozni, mint az eddig fizetett régi adók. E vélelem volt az 1913. évi költségvetésnek alapja és miután e véle lem ma elmúlt, az adótörvények nem léptek életbe ós bizottságunk meggyőződése szerint a mai gazdasági viszonyok között életbe sem léptethetők a közönség nyugtalanítása nélkül; ennélfogva a kormánynak az volt az állami számvitel által megszabott kötelessége, hogy az egyenes adóknak a jövő évre való előirányzatát ismét az 1912-iki, tehát eddig is fizetett alapra fektesse le. Ez történt meg ós semmi egj^éb a jelen költségvetésben. Teljesen a valóság megcsúfolása tehát, ha a kormánynak az egyenes adók felemelését vetik szemére, vagy neki ily szándékot tulajdonítanak. Bizottságunk e tekintetben teljesen világos képet akarván nyerni, összeállította az egyenes adók előirányzatát minden egyes adónemre s mellé állította az 1912. évi kirovás és az 1913. évi tényleges adókivetés adatait. Ebből a táblázatból, melyet tisztelettel idemellékelünk, világosan kitetszik az, hogy a kormány az 1914/15. évre Tcereh 10 millióval kevesebbet irányzott elő, mint a mennyit as 1913. évi kivetés szerint felvehetett volna, dacára annak, hogy a két költségvetés között egy ós fél év fejlődése van. Az 1912. év lerovásával szemben való emelkedés pedig teljesen meg van okolva a zárszámadásokban levő eredményekben. Bizottságunk nemcsak az adózó polgárok megnyugtatása szempontjából Képv. iromány. 1910—1915. XXXIX. kötet. 17
