Képviselőházi irományok, 1910. XXXIX. kötet • 990-1022. sz.
Irományszámok - 1910-1002. A pénzügyi bizottság általános jelentése az1914/5. évi állami költségvetésről
130 1002. szám. kivánta a helyzetet ennyire tisztázni, hanem azért is, mert épen a jelenlegi nehéz helyzetben bűnnek és kárnak tartunk minden oly — bármily egyéni vagy politikai szempontból indított mozgalmat, vagy akár csak hangulatkeltést, amely az állami előirányzatunk realitásának kétsógbevonásával akar fegyvert kovácsolni Nem szükséges a t. Ház előtt hangsúlyoznunk azt, hogy mindig helytelen, sőt káros az ilyen túlzás oly országban, amely állami hitelének egy részét a külföldön veszi igénybe és így ok nélkül hamis érveket kovácsol önmaga ellen hitelezői részére: minden ilyen vád vagy hangulatkeltés egyúttal készpénzben kiszámítható tehersúlyosbodást jelent. Még kártékonyabb azonban a számadatokkal való ez a hamis játszás akkor, amikor az állami hitelrendszerek evolúciója folytán az állami címletek elhelyezése, tehát a hitelezőkörök megszervezése nem többé egyes hitelezők monopóliumán, hanem magának a kistőkós közönségnek a vetélkedvén ós közvéleményén nyugszik. De legkárosabb és a jövőt illetőleg veszélyesebb volna a pénzügy minister úr solid mérlegelésének ez a megokadatolatlan megtámadása akkor, amidőn, mint fent jeleztük, az európai közgazdaság egész nemzetközi szövevénye nehéz időket ólt át és minden államnak megfeszített erővel kellett ezen nehézségekhez alkalmazkodni. Nem tagadjuk, hogy ebből a szempontból komolynak látjuk a helyzetet, annak dacára, hogy kishitűségre sammi okot nem találunk, de kötelességet mulasztó felületesség volna, ha a helyzetnek hű képét nem 1 adnók és nem jelölnénk meg azon feladatokat, amelyeket államunk és nemzetünk érdekében, ha kell erőink megfeszítésével is, adózóinknak magukra kell venniök. Anélkül, hogy bővebben foglalkoznánk a hazai ós nemzetközi gazdasági világnak most lefolyó rendkívül tanulságos, de igen bonyolult viszonyaival; anélkül, hogy részletei szerint kimutatnók a t. Háznak, hogy a tavaly reánk borult súlyos válságnak még csak egyik része, a pénz válság enyhült meg, de másik két alkateleme, a tőkeválság ós az ipari konjunktúra hanyatlása változatlanul fennállanak: elegendő, ha ezek helyett a háttérbe beállítjuk azt, hogy ugyanezen súlyos viszonyok között, amelyeket minden magángazdaság megérzett, az államok még ezenfelül megérezték a nemzetközi hadi készülődések reájuk kényszerített szokatlan mórvét. Ezen, bizottságunkat és az államháztartást is érdeklő egyik tünet, amelyre fel kell hivnunk a kormány és a törvényhozás figyelmét, abban jelentkezik, hogy mindjobban eltolódnak úgy nálunk, mint a külföldi államokban a költségvetés rendes kiadásai és rendes bevételei, másrészt a rendkívüli kiadások és rendkívüli bevételek közötti arányok. Idevágó vizsgálódásaink alapján a mellékelt táblázatot kaptuk eredmény gyanánt, amelyben megállapítottuk azt, hogy míg 1904-ben a rendkívüli kiadások aránya a rendes kiadásokhoz 16"8°/o volt s 1906-ban 12%-ra sülyedt, addig a mai költségvetésben a rendkívüli kiadások aránya a rendes kiadásokhoz viszonyítva, 20-5°/o-ot ér el, a kölcsönből fedezett bevételek pedig a többi bevételekhez akként arányúinak, mint 1904-ben 7-3°/o, 1906-ban 0-l°/o, 1914/15ben pedig 15°/o (a zárszámadások elszámolásai szerint). I^az, és ez tagadhatatlan, hogy más rendkívüli hadi készülődés éveiben is meg volt ez az eltérés, sőt fokozott mértékben mutatkozott. Példának felhozzuk az 1909. évet, ahol a rendkívüli kiadások aránya a rendes kiadásokhoz képes 23-6%-ot tett ki, míg a kölcsönvett összegeknek és az összes bevételeknek 18-4%-ára rúgott. Mégis a magyar pénzügyi politikának nagy és állandó feladatai szempontjából utalnunk kell arra, hogy úgy hitelképességünk fentartása, mint belső szükségletünk fokozottabb kielégítése szempontjából feltétlenül szükségesnek tartjuk azt a törekvést, hogy a rendes és rendkívüli bevételek aránya a rendkívüli bevételek akasztásával és a rendes
