Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

64 964. szám. est question á l'article 47, alinéa 1, 2°, et á l'article 48, 2°, du Réglement, seront de six pour cent pour les lettres de change qui sönt á la fois émises et payables sur son territoire. Cetté disposition sera reconnue par les autres Etats. Le taux de l'intérét á courir á partir d'une action en justice est dóterminó librement par la lógislation de l'Etat oű l'action est intentée. Toutefois, le défendeur ne peut réclamer le remboursement des intéréts qu'il a payés que jusqu'á concurrence du taux ordinaire de cinq ou de six pour cent. Article 13. Cbaque Etát contractant est libre de décider que, dans le cas de dóchéance ou de prescription, il subsistera sur son territoire une action contre le tireur qui n'a pas fait provision ou contre un tireur ou un endosseur qui se seraient enrichis injustement. La mérne facultó existe, en cas de prescription, en ce qui concerne l'accepteur qui a recu provision ou se serait enrichi injustement. Article 14. La question de savoir si le tireur est obligó de fournir provision a l'échóance et si le porteur a des droits spéciaux sur cetté provision resté en dehors du Réglement et de la présente Convention. Article 15. Chaque Etát contractant peut, pour le cas d'une lettre de change payable sur son territoire. régler les conséquences de la perte de cetté lettre, notamment au point de vue de l'ómission d'une nouvelle lettre, du droit d'obtenir le paiement ou de fairé ouvrir une procédure d'annulation. Les autres Etats ont la faculté de dóterminer les conditions sous lesquelles amelyről a Szabályzat 47. cikke I. bekezdésének 2. pontjában és 48. cikkének 2. pontjában van szó, a területén kiállított és ugyanott fizetendő váltók tekintetében hat százalékra rúgjon. A többi Állam ezt a rendelkezést el fogja ismerni. A kereset beadásától folyó kamatnak kamatlábát annak az Államnak törvényhozása határozza meg, ahol a keresetet indították. Mindazonáltal az alperes annak a kamatnak megtérítését, amelyet fizetett, csak a rendes öt vagy hat százalékos kamatláb szerint követelheti. 13. cikk. Mindegyik szerződő Állam kimondhatja, hogy a visszkereset fenntartására szükséges cselekmények elmulasztásának vagy az elévülésnek esetében a kereseti jog területén fennmarad oly kibocsátó ellen, aki nem adott fedezetet, vagy az oly kibocsátó ós forgató ellen, aki jogalap nélkül gazdagodnék. Ugyanez állapítható meg elévülés esetében oly elfogadó ellen, aki fedezetet kapott vagy jogalap nélkül gazdagodnék. 14. ciki. Azt a kérdést, vájjon a kibocsátó köteles-e a lejáratkor fedezetet adni és vájjon a váltóbirtokosnak erre a fedezetre külön jogai vannak-e, a Szabályzat és a jelen Egyezmény nem érinti. 15. cikk. Mindegyik szerződő Állam szabályozhat] cl eV területén fizetendő váltók elveszésének következményeit, nevezetesen új váltó kibocsátásának, a fizetés kieszközlésére vonatkozó jognak vagy a megsemmisítő eljárás megindításá"nak szempontjából. A többi Állam meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek mellett az