Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

Le Conseil Féderal Smsse: M, le Dooteur Gr. Oarlin, Envoyó extraordinaire et Ministre plónipotentiaire de la Confédération Suisse á la Haye; M. Kundért, Président de la Direction de la Banque Nationale Suisse, a Zürich; M, le Docteur Wieland, Professeur á l'Universitó de Balé. Sa Majesté VEmpereur des Ottomans: Osman Halim Bey, Président de la Section Pénale de la Cour de Cassation a Constantinople. Lesquels, aprés s'étre communiquó leurs pleins pouvoirs, trouvés en bonne et due forme, sönt convenus des dispositions suivantes: Article premier. Les Etats contractants s'engagent á introduire dans leurs territoires respectifs, sóit dans le texte originál, sóit dans leurs langues nationales, le Reglement ci-annexé concernant la lettre de change et le biliét á ordre, qui devra entrer en vigueur en mérne temps que la prósente Convention. Cet engagement s'ótend, a moins d'une réserve générale ou spéciale, aux colonies, possessions ou protectorats et aux circonscriptíons consulaires judiciaires des Etats contractants, dans la mesure oú leurs lois mótropolitaines s'y appliquent. Article 2. Par dérogation a l'article premier, 1°, du Reglement, chaque Etát contractant peut prescrire que des lettres de change créóes sur son territoire, qui ne contiennent pas ]a dénomination de lettre de change, sönt valables, pourvu qu'elles contiennent l'indication expresse qu'elles sönt a ordre. A Svájci szövetségtanács: Doktor Oarlin G. urat, a Svájci Szövetségnek rendkívüli követót és meghatalmazott miniszterét Hágában Kundért urat, a Svájci Nemzeti Bank igazgatóságának elnökét Zürichben ; Doktor Wieland urat, tanárt a bázeli egyetemen. Ó Felsége az Ottománok császárja: Osman Halim Bey-t, a konstantinápolyi semmitőszók büntető osztályának elnökét. Akik, közölvén egymással meghatalmazásaikat, amelyeket jó ós kellő alakban találtak, a következő rendelkezésekben állapodtak meg: 1. cikk. A szerződő Államok kötelezik magukat, hogy az idegen váltóról ós a saját váltóról szóló ide mellékelt Szabályzatot területeiken akár az eredeti szövegben, akár hazai nyelvükön a jelen Egyezménnyel egyidejűleg életbe léptetik. Ez a kötelezettség — hacsak általános vagy különös fenntartás nem törtónt — kiterjed a szerződő Államok gyarmataira, birtokaira vagy a vódősógük alatt álló területekre és konzuli bíráskodásuknak kerületeire abban a mértékben, amelyben anyaországi törvényeik ott alkalmazandók. 2. cikk. Mindegyik szerződő Állam, eltérve a Szabályzat 1. cikkének 1. pontjától, akként rendelkezhetik, hogy a területén kiállított oly váltók, amelyek nem tartalmazzák a váltó elnevezést, érvényesek, ha kifejezetten rendeletre szólanak.