Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

964. szám. $•} 137 ellen, akik esetleg a váltó beváltásáról, illetve fedezéséről gondoskodni tartoztak volna és így vele szemben az elfogadás tenyéré nem hivatkozhatnak; — ezt a javaslatot azonban nem fogadták el. ' A 4. bekezdés megszabja, hogy a névbecsülő köteles azt, akiért közbenjárt, közbenjárásáról haladéktalanul értesíteni. Az értesítés elmulasztásához az Egységes Szabályzat maga nem fűz következményt; ilyenkor tehát a kötelezettség nem teljesítése esetében irányadó általános szabályok fognak érvényesülni. I. Névbecsülo elfogadás. 55. cikk. Névbecsülo elfogadásnak helye van, mihelyt a lejárat előtti visszkereset feltételei fennforognak (V. ö. a Vt. 29. cikk 2. bekezdésével.). Szemben a Vt. 57. §-ával, — amely szerint a váltóbirtokos csak olyan névbecsülő elfogadást jogosított visszautasítani, amelyet nem a váltón megnevezett személy ajánl fél, — a 2. bekezdés értelmében a váltóbirtokos bármely névbecsülő elfogadást visszautasíthat, tehát még azt is, amit a névbecsülo elfogadásra vagy fizetésre kijelölt személy ajánlott fel. Ez a magyar ellentervezet 34. cikkében javaslatba hozott rendelkezés összhangzásban áll a visszkereset újjáalakításával. Amidőn a váltóbirtokos az Egységes Szabályzat szerint az elfogadás hiánya miatt is fizetésre indíthatja visszkeresetét, nem lehet őt arra kötelezni, hogy a váltó el nem fogadása esetében megelégedjék valamely, esetleg nem feltétlenül fizetőképes szükségbeli utalványozott elfogadásával. Ha a váltóbirtokos a névbecsülő elfogadást nem utasítja vissza, elveszti azt a visszkereseti jogot, amely őt előzői ellen a lejárat előtt megilletné (3. bek.). 56. cikk. Szemben a Vt. 58. §. 1. bekezdésével, a Szabályzat nem követeli meg, hogy a névbecsülő elfogadást az óvás függelékében megjegyeztessék, h anem csaK azt, hogy a névbecsülő elfogadást a váltóra vezessék és azt a névbecsülő aláírja. 57. cikk. Aki a váltót névbecsülésből elfogadja, az 57. cikk értelmében a névbecsültével egyenlő kötelezettséget vállal magára (V. ö. a Vt. 60. §-ával). Ebből következik, hogy a névbecsülo elfogadó kötelezettsége megszűnik, ha a váltóbirtokos az 59. cikkben előírt kötelességeit elmulasztja, tehát ha a nóvbecsült szabadul kötelezettsége alól. A Vt. 60. §-ának 2. bekezdése értelmében a névbecsült és előzői, a névbecsülő elfogadás dacára, élhetnek biztosítási visszkeresettel. A biztosítási visszkereset eltörlésével természetszerűen ennek a jogosultságnak is meg kellett szűnni. Az 57. cikk 2. bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy a névbecsült és előzői a váltót magukhoz válthassák és ennek megtörténte után fizetési visszkeresetet indítsanak. Ennek a rendelkezésnek indoka az, hogy a Képv. iromány. 1910-1915. XXXVI. kötet. 18