Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

964. szám. 135 amennyiben 30 napon belül nem sikerült a váltó rendezése. Ez a szabályozás tehát lehetőleg mind a váltóbirtokos, mind a kötelezettek érdekeit egyaránt méltányolni kívánja. Ami az 53. cikk közelebbi rendelkezéseit illeti, az 1. bekezdés mindenekelőtt kimondja, hogy az erőhatalom a váltó bemutatására vagy az óvás fel vételére szabott határidőket meghosszabbítja. A határidő eltelte tehát nem vonja maga után a váltójogok elvesztését, ellenkezőleg azok érvényben macadnak; a váltóbirtokosnak csak az lévén kötelessége, hogy az elmulasztott eselekményt az erőhatalom megszűnése után nyomban pótolja (3. bek.). Két asetben az 53. cikk azonban lehetségesnek jelenti ki a visszkereset indítását a törvényben előírt váltócselekmények véghezvitele nélkül is; t. i. ha az erőhatalom a lejárattól avagy megtekintésre vagy megtekintés után bizonyos időre szóló váltóknál az előzőknek a 2. és 5. bekezdésben említett értesítésétől számított 30 napnál hosszabb ideig tart. A 30 napi határidő kezdete szabály szerint a lejárat napja. Megtekintésre és megtekintés után bizonyos időre szóló váltóknál azonban — figyelemmel az itt szokásos hoszszabb bemutatási határidőkre — nem lett volna méltányos, ha a Szabályzat az értesítésre ós az azt követő visszkeresetre csak akkor hatalmazta volna fel a váltóbirtokost, ha az erőhatalom a törvényben vagy a váltóban megállapított határidőknél tovább tart. Itt ugyanis figyelembe kell venni, hogy a váltóbirtokos ezeket a váltókat nyomban jogosított bemutatni és így méltánytalan volna őt ettől a jogától, erőhatalom fennforgása címén, hosszabb időre megfosztani. A várakozási idő kezdőpontjának számításánál tehát ilyenkor nem a lejárat napját kell alapul venni, hanem azt a napot, amelyen a váltó — az erőhatalom nemléte esetében — be lett volna mutatható. Az 5. bekezdés ezek alapján a megtekintésre vagy megtekintés után bizonyos időre szóló váltó birtokosát feljogosítja arra, hogy — erőhatalom esetében — előzőjét már a bemutatási határidő folyamán is értesítse és amennyiben ettől az értesítéstől számított 30 nap elmúlt, visszkereseti jogát is gyakorolhassa. Azt a kérdést, hogy ilyen esetben melyik napot kell a bemutatás napjának minősíteni, amelytől a visszkereseti összeg és késedelmi kamatok számítandók, az Egységes Szabályzat nem oldja meg; e tárgyban tehát a bírói gyakorlat hivatott a döntésre. A váltócselekmények teljesítése nélküli visszkereset csakis a lejárattól számított 30 nap elteltével indítható; tehát az olyan váltóknál is ez a szabály áll, amelyeknél a 21. cikk 1. és 4. bekezdése szerint elfogadás vógetti bemutatás külön ki van kötve. Ha az erőhatalom még a lejárat előtt megszűnt, az elfogadás végetti bemutatás ez után teljesítendő. Nem látszott ugyanis méltányosnak, hogy az Egységes Szabályzat az elfogadás vógetti bemutatásnak erőhatalom által történő akadályoztatása alapján az elfogadás megtagadásának fikcióját állítsa fel és ez alapon a visszkereseti jog gyakorlására jogosítsa fel a váltóbirtokost. Hogy mikor forog fenn az erőhatalomnak esete, az ténykérdés, amelynek eldöntése a bíróság feladata. E tekintetben az 53. cikk 6. bekezdése csak egy negatívumot ad: »Nem tekinthetők erőhatalom eseteinek azok az események, amelyek merőben a váltóbirtokos személyét, vagy annak a személyét érik, akit a váltóbirtokos a váltó bemutatásával vagy az óvás felvételével megbízott.« Ennek a korlátozásnak felvétele annak megfontolásával történt, hogy az erőhatalom lehetőleg szűk körre szorítandó, mert ellenkező esetben alapjukban rendülnek meg a formai szigorúság jegyében alkotott váltójogi szabályok. Nagyobb köröket vagy több embert érő erőhatalom sokkal köny-