Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

132 964. szám. az őt követőnek magasabb perkamatot fizetett, előzőjétől csakis a rendes 5 vagy 6°/o os kamat megtérítését követelheti. (Egyezmény 12. cikk 2. bek. 2. mondat). Az Egységes Szabályzat ezenkívül a váltódíjat is leszállította, a jelenlegi 1

/3°/o-ról 1

i6°/o-ra,; amelynél kevesebbet a felek külön megállapíthatnak. Az Egységes Szabályzat nem vette fel a Vt. 50. §. 3. és 51. §. 2. bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, amely szerint olyan esetben, amidőn a visszkeresett a fizetés helyétől vagy a váltót beváltó forgató lakóhelyétől különböző helyen lakik, a felsorolt összegek azon közép váltó-árfolyam szerint számítandók, amellyel a fizetés helyéről a visszkeresett lakhelyére intózvényezett látra szóló váltók bírnak. Ennek a rendelkezésnek felvételét az Értekezlet feleslegesnek tartotta, mert az önként értetődik, hogy a visszkeresetre jogosított a kötelezettől annak az értéknek megfelelő érték szerint számított azt az összeget követelheti, amelyet a váltóbirtokos a váltó tartalma szerint a fizetés helyén követelhet, annál is inkább, mert ellenkező kikötés hiányában úgyis jogában áll a visszkeresettel élőnek követelését valóságos viszontváltó intézvényezése útján érvényesíteni (1. az Egységes Szabályzat 51. cikkét). A 47. cikk 2. bekezdése a lejárat előtti fizetési visszkereset megengedésének folyománya. A váltóbirtokost választási jog illeti meg a levonás alá eső leszámítolási kamatot illetően a hivatalos (bank) kamatláb és a visszkereset napján a váltóbirtokos lakóhelyén fennálló piaci kamatláb között. A külön kamatkikötést tartalmazó váltóknál mindenekelőtt ez a kamat a lejáratig hozzácsatolandó a váltóösszeghez (47. cikk 1. bek. 1. p.) és az így előálló értékből vonandó le a közbeeső kamat (47. cikk 2. bek.). Kamatkikötést tartalmazó váltóknál is az óvásdíj a váltótőke után számítandó (47. cikk 4. p.). A 48. cikk 4. pontja azonfelül világosan kimondja, hogy a váltót beváltó forgató váltódíja is csak a váltótőke után számítható. 49. cikk. A 49. cikk szerint mindegyik kötelezett, aki ellen visszkeresetet érvényesítettek vagy aki ellen visszkereset indítható, a visszaváltási összeg fizetése ellenében követelheti, hogy neki a váltót az óvással ós nyugtat ványozott számlával kiadják. (V. ö. Vt. 48. és 54. §-aival). Annak megszabása, hogy a vis'szkeresett által történő visszaváltás esetében a nyugtát ne magára a váltóra írják (Vt. 48. §. 1. bek.), hanem a visszkereseti számlán külön állítsák ki, a gyakorlatnak felel meg. Az intózvényezett azonban követelheti, hogy a nyugtát a váltóra írják (Egységes Szabályzat 38. cikk 1. bek.). A 2. bekezdés szabálya megfelel a Vt. 55. §-ában foglalt rendelkezésnek. Kiküldötteinknek azt a javaslatát, hogy e helyütt a Vt. 48. §-ának 2. bekezdésében foglalt szabálynak megfelelő rendelkezés vétessék fel, — mint részletkérdésre vonatkozót — mellőzték. 50. cikk. Az 50. cikk szerint, ha a visszkeresetet részleges elfogadás esetében indítják, az, aki a váltó összegnek el nem fogadott részét kifizette, követelneti, hogy fizetését a váltón feljegyezzék és arról neki nyugtát adjanak, nehogy kétszeri fizetés veszélyének legyen kitéve. Maga a váltó a váltóbirtokosnál marad, aki azt tovább adhatja vagy lejáratkor fizetés végett bemu-