Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

964. szám. 133 tathatja. Avégből, hogy a fizetést teljesítő kötelezett visszkereseti követeléseit előzőivel szemben érvényesíthesse, a váltóbirtokos köteles neki a váltó .hitelesített másolatát ós az óvást kiadni. Olyan államokban, ahol az óvás a váltó teljes másolatát tartalmazza, természetszerűen feleslegessé válik a külön váltómásolat kiadása, mert a kötelezett az óvás alapján is érvényesítheti visszkereseti követelését. 51. cikk A viszontváltó (»vissz váltó«) szabályozása lényegileg hasonló a Vt. 53. §-ában foglalthoz Új, hogy a viszont váltó intéz vény ezésónek jogát a felek kizárhatják. A 3. bekezdésnek a váltóárfolyam kiszámítására vonatkozó rendelkezései általában megfelelnek a Vt. 50. §. 3. és az 51. §. 2. bekezdésében foglalt .és az u. n. fiktív viszontváltókra vonatkozó szabályoknak. Az árfolyam igazodásának módját az Egységes Szabályzat — szemben a Vt. 50. §-ának 5. bekezJdósével — nem szabályozza; főleg abból az okból, mert az egységes szabályojzást szerfelett megnehezíti az egyes helyeken érvényesülő külön kereskedelmi [szokás, amely egyben feleslegessé is teszi a külön törvényes szabályozást. 52. cikk. Az 52. cikk összefoglalja azokat a főbb eseteket, amelyekben valamely váltócselekmény elmulasztása a visszkereseti jog elvesztését vonhatja maga után (V. ö. a Vt. 19., 20., 24., 31., 41. ós 44. §-aival). Az elfogadás keltezésének megtagadása esetében az óvás felvételének és a szükségbeli utalványozót! vagy nóvbecsülő elfogadónál való bemutatás elmulasztásának következményeit, mint külön eseteket, a 24. és az 59. cikk szabályozza. Ha a megtekintésre vagy a megtekintés után bizonyos időre szóló váltó bemutatására (22. és 33. cikkek), ha az elfogadás vagy a fizetés hiánya miatti •óvás felvételére (43. cikk 2. és 3. bek.; Egyezmény 10. cikke) és végre ha az •óvás elengedése esetében a fizetés végetti bemutatásra (45. cikk 2. bek.) megállapított határidőket mulasztják el, hasonlóan jelenlegi jogunkhoz, a visszkereseti jog feltótlen elvesztése áll be (1. bek.). A 2. bekezdés arra a váltóra vonatkozik, amelyben a kibocsátó vagy valamelyik forgató kikötötte, hogy a a váltót bizonyos időn belül elfogadás végett be kell mutatni (21. cikk 1. és 4. bek.). Ilyenkor is — hasonlóan a Vt. 24. §-ának 3. bekezdéséhez — a bemutatás elmulasztása elvileg a visszkereseti jog elvesztését vonja maga után. Méltányolva azonban azoknak a szerződő államoknak óhaját, amelyeknél ilyenkor csak az elfogadás hiánya miatti visszkereseti jog vész el, de nem egyúttal a. fizetés hiánya miatti visszkereseti jog is — az Egységes Szabályzat akként rendelkezik, hogy a váltóbirtokos csakis az elfogadás hiánya miatti visszkereseti jogát veszti el abban az esetben, ha a kikötés tartalmából az tűnik ki, hogy célja csakis az elfogadásért való felelősség kizárása volt. Ez a rendelkezés nem minősíthető, jogunk szabályozását tekintve, lényeges újításnak. A szóbanforgó kikötés u. i. váltóforgalmunkban alig szokásos ós a dolog természetéből következik, hogyha valamely visszkeresetileg kötelezett csakis az elfogadásért való felelősségét teszi kifejezetten függővé a bemutatástól, önmaga vonja magára a fizetési visszkereset lehetőségét. Ha a váltó bemutatására valamely forgató tűz ki határidőt, akkor az 1. és 2. bekezdés rendelkezései azzal a módosítással nyernek alkalmazást, hogy ilyenkor a visszkereseti jog csakis a forgatóval szemben vész el.