Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

964. szám. 129 43. cikk. A 43. cikk az óvásnak és különösen a felvételénél irányadó határidőknek szabályozását tartalmazza. Az óvás felvételére jogosított személyeket az Egységes Szabályzat 76. cikke szerint saját területén mindegyik szerződő állam önállóan állapíthatja meg. Ezeket a kórdóseket ugyanis — figyelemmel arra, hogy az egyes országok helyi szokásaival és berendezésével a legszorosabb kapcsolatban vannak — nem lehetett egységesen szabályozni. Az 1. bekezdés kimondja, hogy az elfogadás vagy fizetés megtagadásának tényét óvással kell igazolni (V. ö. a Vt. 25. és 41. § aival). Az Egyezmény 9. cikke azonban — tekintettel az olasz és a belga jog szabályozására — megadja minden egyes szerződő államnak azt a jogot, hogy területén az óvást az intézvényezett bizonyos formában kiállított nyilatkozatával pótolja; amely rendelkezésnek megfelelő nyilatkozatot a többi szerződő állam is köteles érvényes óvásnak elismerni. Az óvás felvételének határidejét a 2. bekezdés a Vt. 41. §-ának 2. bekezdéséhez hasonlóan állapítja meg. Az Egyezmény 10. cikke értelmében azonban minden egyes szerződő állam megszabhatja, hogy a fizetés biánya miatt óvás csak a fizetés napját követő köznapon (francia jog) vagy a fizetés napját követő két köznap valamelyikén (belga jog) vehető fel. Az e rendelkezéseknek meg nem felelő óvást a 76. cikk értelmében a többi állam sem tekintheti érvényesnek. Ezzel a joggal ily terjedelemben a magyar állam nem kíván élni, de annyit a váltóról szóló törvényjavaslat 43. §-a mégis elrendel, hogy az óvás a fizetés napján csak délutáni egy óra után vehető fel. Minthogy az elfogadás hiánya miatti óvás felvételének elmulasztása bizonyos esetekben a visszkereseti jog elveszését vonhatja maga után (V. ö. az 52. cikkel), szükséges volt ennek az óvásnak felvételi határidejét is megállapítani. Ebből az okból kimondja a 3. bekezdés, hogy az óvás a bemutatásra megszabott határidőkben bármikor felvehető. Figyelemmel azonban az elfogadónak a 23. cikk 2. mondatában adott gondolkodási időre, a 3. bekezdés még hozzáfűzi, hogy ha ilyenkor a bemutatás a határidő utolsó napján törtónt, az óvást még a következő napon is fel lehet venni. A 4. bekezdésnek az a rendelkezése, hogy az elfogadás hiánya miatti óvás fölöslegessé teszi a fizetés végetti bemutatást és a fizetés hiánya miatti óvást, a visszkereset szabályozása tárgyában megvalósított új rendszernek a folyománya. Természetesen azért megmarad a váltóbirtokosnak az a joga, hogy a fizetés napján is megkísérelje a bemutatást. Az 5. bekezdésben foglalt az a rendelkezés, hogy a biztonság hiánya miatti visszkereset gyakorlásának előfeltétele a váltónak az intézvényezettnél fizetés végett való bemutatása és az óvás felvétele, megfelel a Vt. 29. §-ának. El nem fogadható váltónál, ha a kibocsátó csődbe jut, a visszkeresethez nem szükséges sem a fizetés végetti bemutatás, sem az óvás, hanem elég magának a csődöt megnyitó bírói határozatnak a bemutatása is (6. bek.). 44. cikk. Az Egységes Szabályzat, szemben a Vt. 45. §-ában foglalt rendelkezésekkel, lényegesen ^kiterjeszti az értesítés kötelezettségét. Nemcsak a fizetés, hanem az elfogadás hiánya miatt óvatolt váltó birtokosát is kötelezi az értesítésre, mintKépv. iromány,. 1910—1915. XXXVI, kötet. 17