Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

964. szám. 12S 27. cikk. A 27. cikk az elfogadó váltójogi kötelezettségét állapítja meg, teljesen hasonlóan a Vt. 23. §-ának 1. bekezdéséhez. A Vt. 23. §-ának 2. bekezdésében foglalt azt a kijelentést, hogy az intézvényezettet elfogadása alapján a kibocsátó ellen váltójogi kereset nem illeti, az Egységes Szabályzat, mint feleslegest, kihagyta. A 27. cikk 2. bekezdése, amelyet az államértekezlet kiküldötteink kívánságára vett fel, kétségen kívül helyezi az elfogadó fizetési kötelezettségének, terjedelmét. 28. cikk. A 28. cikk, szemben a Vt. 21. §-ának 2. bekezdésével, elvileg nem zárjaki a megtörtént elfogadás visszavonását E tekintetben azonban két megszorító feltételt állapít meg: egyrészről a törlésnek a váltó kiadása előtt kell történnie, másrészről a törlés nem mentesíti az elfogadót kötelezettsége alól, ha az elfogadás megtörténtéről a váltóbirtokost vagy a váltókötelezettek valamelyikét már írásban értesítette volt. A 28. cikk szerint elbírálandó törlés fogalma alá esik természetesen az az eset is, amidőn az. intézvónyezett az elfogadás visszavonását kifejező kitételt ír a váltóra, anélkrl. hogy magát az elfogadást a szó szoros értelmében törölné. IV. FEJEZET. A váltókezességről. • 29—31. cikkek. Az Egységes Szabályzat, követve e részben a Vt. 66—69. §-ait, részletesen: szabályozza a váltóra írt kezességet is. A 29—31. cikkekben foglalt rendelkezések lényegileg azonosak a Vt. 66 — 69. §-aiban foglaltakkal. A 29. cikknek általános kijelentései eddigi jogunkkal is összhangzásban állanak. Azt, hogy a kezesség a váltómásolatra és annak toldatára is vezethető, az Egységes Szabályzat 66. cikkének 3. bekezdésemondjaki. A 30. cikk 4. bekezdése a Vt. 67. §-ától eltér, amidőn annak a. személynek meg nem jelölése esetén, akiért a kezességet vállalták, a kezességet a kibocsátóért vállaltnak minősíti akkor is, ha a váltót elfogadták. A 31. cikk 1. bekezdése szerint a váltókezes olyan módon van kötelezve, mint az, akiért a kezességet vállalta. Ez a meghatározás, amelyet kiküldötteink javaslatára vettek fel, mindenesetre szabatosabb, mint aVt. 67. §-ának 1. mondatában foglalt az a kijelentés, hogy a kezesség »egyetemleges fizetési kötelezettséget állapít meg«. Ebből következik mindenekelőtt, hogy ha a kezességet a kibocsátó vagy valamely forgató érdekében vállalták, a kezes ellen csakis akkor lehet visszkeresettel élni, ha fizetés hiánya miatt kellő időben óvást vettek fel. A 31. cikk 2. bekezdése,, lényegileg hasonlóan a Vt. 67. §-ához, függetleníti a kezesség érvényességét a főkötelezettség érvényességétől. Amig azonban a Vt. 67. §-a csakis a szenvedő váltóképesség hiányát említi, addig a 31. cikk második bekezdése általánosságban mondja ki, hogy a kezesség akkor is érvényes, ha az a 16*