Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

^ 964. szám. 113 amely élt ezekkel a fenntartásokkal, később a 26. és 27. cikkben megszabott módon lemondjon azokról. Amennyiben valamely állam, amely a megerősítéskor vagy csatlakozáskor nem élt ezekkel a fenntartásokkal, — később ki akarja vonni gyarmatait, külbirtokait vagy a vódősége alatt álló területeket vagy konzuli bíráskodásának kerületeit az Egyezménnyel vállalt lekötöttségből, vagy pedig a saját váltót az egységes váltójogtól eltérően kívánja szabályozni, — ezt a 29. cikk 2. bekezdése értelmében megteheti, anélkül hogy az egész Egyezményt felmondaná. Azt, hogy egyes államok a 29. cikk alá eső fenntartásokkal éltek, a minisztérium a jelen becikkelyező törvényjavaslat 3. §-a alapján rendelettel fogja közzétenni. 30. cikk. Tekintve, hogy az egységes váltójog majdnem mindegyik szerződő állam eddigi jogában számos újítást hoz be, gondolni kellett arra is, hogy egyes államokban az Egységes Szabályzat módosítása végett különféle óhajok fognak kifejezésre jutni. Az Egységes Szabályzat állandósításának érdekében a 30. cikk ily módosítások kezdeményezését a megerősítő okiratnak első letételétől számított két óv elteltével engedi csak meg, másrészről legalább öt állam megokolt megkeresését kívánja meg ahhoz, hogy a módosítások tárgyalására államórtekezletet hívjanak össze. A 30. cikk emellett arról is gondoskodik, hogy az új államórtekezletet öt év elteltével mindenesetre összehívják, vagyis tekintet nélkül arra, hogy merülnek-e fel e tárgyban külön óhajok vagy sem. Ennek a rendelkezésnek célja a váltójogi Egyezmény és az Egységes Szabályzat tökéletesítése. 31. cikk. A 31. cikk hosszabb határidőt szabott az Egyezmény aláírására, abból az okból, hogy az egységes nemzetközi váltójog létrejövetelét minél inkább megkönnyítse. IV. A váltójogi Egységes Szabályzatról általában. Ami az Egységes Szabályzatnak viszonyát az 1876 : XXVII. törvénycikkben foglalt magyar váltótörvényhez (Vt.) illeti, mindenekelőtt ki kell emelni, hogy mind a kettő elvileg ugyanazon az alapon áll, még pedig a német váltójog rendszerének alapján. Epúgy, mint váltótörvényünk 3. §-a, az Egységes Szabályzat 1. cikke a váltó lényeges kellékének tekinti, hogy a váltó elnevezés magába a váltó szövegébe legyen belefoglalva; az Egyezmény 2. cikke azonban feljogosítja az egyes államokat, hogy hazai törvényhozásuk útján ezt a kelléket is elejthessek és érvényes váltónak tekinthessenek olyan okiratot, amely kifejezetten rendeletre szól. Képv. iromány, 191Ö—1915. XXXVI, kötet. 15