Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

114 964. szám. Lényegesebb eltérések a magyar váltótörvénytől a következők: A fizetés idejének a megjelölése lényeges kellék ugyan, de hiánya esetében a váltó nem érvénytelen, hanem megtekintésre (»látra«) szólónak tekintendő ; hasonlóképen lényeges kellék a kiállítás helye is, de a kibocsátó neve mellett megjelölt hely azt helyettesíti (2. cikk). Az intézvényezett saját váltónál a kiállítás ós a fizetés közti hely különbség nem szükséges (3. cikk, eltérés a Vt. 5. §-ától). Telepített váltó az is, amely az intézvényezett lakóhelyén harmadik személynél fizetendő. Ez a német forgalomban, valamint nálunk is mind sűrűbben előforduló u. n. Zahlstellenwechsel, amelyet a német jog az 1908. évi váltónovellával kifejezetten elismert, a magyar törvény ellenben kifejezetten nem szabályozott (4. cikk). A megtekintésre (»látra«) vagy megtekintés (»lát«) után bizonyos időre fizetendő váltóban kamat is kiköthető, amely a kamatláb megjelölésének hiányában 5°/o (5. cikk, eltérés a Vt. 3. §-ának 2. pontjától). A zálogforgatmányt, amely eddigi jogunkban ismeretlen volt, az Egységes Szabályzat 18. cikke elismeri ugyan, az Egyezmény 4. cikke azonban megengedi, hogy mindegyik szerződő állam meggátolja területén az ily forgatmány keletkezését. A lejárat utáni forgatmánynak ugyanaz a hatálya, mint a lejáratelőttinek ; az óvás felvétele vagy az óvási határidő után keletkezett forgatmány azonban csak a magánjogi engedmény hatályával bír (19. cikk, eltérés a Vt. 14. §-ától). A kibocsátó kikötheti, hogy a váltót elfogadás végett vagy egyáltalában vagy bizonyos határidőig ne mutassák be; továbbá mind a kibocsátó, mind a forgató kikötheti, hogy a váltót elfogadás végett bizonyos határidőn belül mutassák be (21. cikk). Az intézvényezett nem köteles a váltó bemutatásakor azonnal nyilatkozni, hogy a váltót elfogadja-e vagy sem, hanem követelheti, hogy a váltót neki a következő köznapon újból mutassák be (23. cikk). Eltérőleg az eddigi magyar jogtól, amely szerint a megtörtént elfogadást visszavonni nem lehet (Vt. 21. §.), az Egységes Szabályzat szerint abban az esetben, ha az intézvényezett, aki a váltót elfogadásával ellátta, az elfogadást törli mielőtt a váltót birtokából kiadta, az elfogadás megtagadottnak tekintendő; mindazonáltal az intézvényezett elfogadásának tartalma szerint kötelezve marad, ha azután törölte azt, miután a váltóbirtokossal vagy bármely váltókötelezettel közölte, hogy a váltót elfogadta (28. cikk). A vásárra szóló váltót (Vt. 3. §. 4. pontja 18. és 35. §-a) az Egységes Szabályzat nem ismeri ugyan, de az Egyezmény 6. cikke megengedi a * szerződő államoknak, hogy hazai törvényhozásuk útján azt saját területükön szabályozzák. Lényeges újítás, hogy az Egységes Szabályzat a biztosítási visszkeresetet, amelyet a Vt. 25—29. §-ai szabályoznak, elejti. Az Egységes Szabályzat elfogadás hiánya esetében, valamint az elfogadónál a biztonság hiánya miatt szintén fizetési visszkeresetet ad (42. cikk). A visszkereset előfeltétele az óvás (43. cikk); azonban az óvásnak alakját, valamint a váltójogok gyakorlása vagy fenntartása végett szükséges egyéb cselekmények alakját a hazai törvények szabályozzák (76. cikk). Az Egyezmény 9. cikke szerint ezenfelül mindegyik szerződő állam kimondhatja, hogy