Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.
Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről
108 964. szám. Az Egyezmény 10. cikkében foglalt joggal, amely *">z óvás idejére vonatkozik, a magyar törvényhozás oly módon élhet, amint azt a váltóról szóló törvényjavaslat 43. §-ának második bekezdése tervezi. Az Egyezménynek 11. cikkét ez az indokolás az Egységes Szabályzat 44. eikke kapcsán tárgyalja. Az ott kifejtett okból nem tartom szükségesnek, logy e cikkben foglalt azzal a joggal éljünk, amely szerint szabadságunkban állana akképen rendelkezni, hogy a fizetés elmaradásáról szóló értesítést az óvás felvételével megbízott hivatalos személy adja meg. Az Egyezménynek 12. cikkében foglalt jog alapján szabályozza a váltóTói szóló törvényjavaslat 47. és 48. §-a a kamat kérdését. 13—16. cikkek, Az Egyezmény felsorol több váltójogi kérdést, amelyeknek szabályozását Mfejezetten az egyes szerződő államok feladatául jelöli meg. Ide tartoznak mindenekelőtt a francia jogban érvényesülő »fedezettel« kapcsolatos kérdések, vájjon t. i. a váltóbirtokos a visszkereseti jog elvesztése •és az elévülési idő eltelte dacára fellóphet-e az ellen a kibocsátó ellen, aki >nem adott fedezetet; vájjon ez áll-e az elévülési idő eltelte után azzal a elfogadóval szemben, aki fedezetet kapott; vájjon a kibocsátó köteles-e lejáratkor fedezetről gondoskodni és megilleti-e a váltóbirtokost külön jog •erre a fedezetre is (13. és 14. cikk). Ide tartozik továbbá a német ós magyar váltójogot érdeklő az a kérdés, hogy minő jogok illetik meg a kibocsátónak, forgatónak vagy elfogadónak gazdagodása esetében az elveszett vagy elévült váltó birtokosát (13. cikk.). Az egyes államok külön törvényeinek van továbbá fennhagyva a váltó •elveszésének szabályozása (15. cikk) és a váltóból eredő igények elévülését félbeszakító vagy felfüggesztő okok megállapítása (16. cikk.). Külön magyarázatra szorul a 15. cikk. Kívánatos lett volna, hogy a szerződő államok között a váltó elveszésének következményei tekintetében megegyezés jöjjön létre; különösen pedig, hogy a megsemmisítő eljárás tétessék általánossá. Ez ellen azonban a francia kiküldöttek állást foglaltak. A váltó elveszésének esetére szóló egységes szabályozás kísérletei egyrészről a szerződő államok anyagi és alaki jogszabályainak különbözősége, másrészről ama nehézség miatt hiúsultak meg, amelyet a szerződő államok nagy része .a területén kibocsátandó megsemmisítő bírói határozatok kölcsönös elismerése tekintetében támasztana. A 16. cikkben foglalt rendelkezésről az Egységes Szabályzat 70. és 71. •cikkének ismertetése alkalmával lesz szó. Általánosságban még megemlítendő, hogy az Egyezmény 13—16. eikkei nem kimerítően sorolják fel azokat a kérdéséket, amelyeknek szabályozása az egyes államok törvényhozásának van.fenntartva. így az Egységes Szabályzat 74. cikke a szenvedő váltóképességet, a 76. cikk pedig az óvás alakjának szabályozását utalják az egyes államok törvényhozásai elé. Ennél a, két fontos kérdésnél részint az általános magánjoggal, részint a helyi szokásokkal való szoros összefüggésük miatt kellett az egységes szabályozástól •eltekinteni. Ami azt a kérdést illeti, hogy a 13—16. cikkekben a szerződő államok szabályozásának fenntartott rendelkezések mikép érintik a váltóról szóló törvényjavaslatot, e részben a következők kiemelését tartom szükségesnek:
