Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-888. Törvényjavaslat az egységes bírói és ügyvédi vizsgáról

888. szám. 71 visszautasítását a tárgyaknak két szakcsoportjából is lehetővé teszi ós a pótvizsgának ismétlését is egyszer megengedi, ami az ügyvédi vizsgánál ezidőszerint ki van zárva. A vizsgának további megosztását azonban, amit több oldalról óhajtottak, a javaslat nem találta megengedhetőnek. Különösen a vizsga két részletben való letételének megengedését nem fogadta el a javaslat, mert ezzel kockáztatva látta a vizsgának azt a nagy előnyét, hogy a jelöltet az egész jogrendszer összefüggő áttekintésére képesíti. XI. A vegyes és zárórendelkezésekben a javaslat egyes a gyakorlati vizsgák egységesítése és új szabályozása következtében szükségessé vált, valamint az életbelépésre ós végrehajtásra vonatkozó szükséges szabályokat foglalja össze. II. Részletes indokolás. 1. A vizsga és előfeltételei. Az 1—5. §-Jioz. Az egységes bírói és ügyvédi vizsga nemcsak az eddigi gyakorlati bírói vizsgálatnak, hanem az ügyvédi vizsgának is helyébe lépvén, ebből következik, hogy képesítő ereje is a nagyobb képesítő erejű ügyvédi vizsgáéval lesz egyenlő (1. §. és a 25. tf. utolsó bekezdése). A vizsga tárgykörében a fennálló állapottal szemben annyiban tesz a javaslat némi változtatást, hogy a nagy terjedelmű közigazgatási és pénzügyi jogot nem a legapróbb szakszerű részletekre is kiterjedő terjedelemben, hanem a bírói vizsgánál már ma is kifejezett, az ügyvédi vizsgánál pedig tényleg a gyakorlatban érvényesülő szabálynak megfelelően csupán annyiban teszi vizsgatárggyá, amennyiben ismerete az ügyvédi és a bírói hivatáshoz szükséges (2. §.). A vizsga nyelve tekintetében a javaslat Fiume városra és kerületére nézve épúgy, mint az ügyvédi rendtartás 6. §-a is tette, a fennálló gyakorlatot az ottani különleges viszonyokra való tekintetből érintetlenül hagyja. A vizsgárabocsátás előfeltételei a joggyakorlat eltöltésének módozataiban törtónt s fentebb már érintett változtatásokkal a fennálló állapotnak felelnek meg. Csupán a jogtanárokra nézve állapít meg a javaslat még egy továbbmenő eltérést annyiban, hogy tekintettel magasabb tudományos működésükre, a ma tőlük az ügyvédi vizsgához megkívánt két évi joggyakorlat kellékét (1874: XXXIV. t.-c. 5. §.) egészen mellőzi, aminek már eddig sem volt külö' nösebb jelentősége, mert a kir. Kúria álláspontja szerint a jogtanárok a joggyakorlatot tanári foglalkozásuk ideje alatt is megszerezhették s magas képzettségüknél fogva különben is feltételezni kell, hogy a gyakorlati ismereteket, amennyiben a vizsga jellegére való tekintettel szükséges, törvényes kényszer nélkül is alkalmas módon meg fogják szerezni. A 4. §. második bekezdésében említett szolgálat idejének a joggyakorlat idejébe való beszámítását a javaslat csak megengedi, de nem teszi kötelezővé, mert ily beszámítást csak. akkor lehet indokoltnak tekinteni, ha a szolgálat oly természetű volt, hogy az ügyvédi és bírói hivatás szempontja-