Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-888. Törvényjavaslat az egységes bírói és ügyvédi vizsgáról
888. szám. 67 életpályára tekintettel a joggyakorlat folytatására kijelölt hatóságok és személyek közül hol kívánják eltölteni. A kötelező bírósági és ügyvédi joggyakorlat tartamára nézve több oldalról az a kívánság merült fel, hogy mindegyik külön-külön másfél • évben állapíttassék meg. Igaz, hogy a joggyakorlatnak ilyen irányban való szabályozása a bírósági és ügyvédi joggyakorlatnak egyetemesebb jogászi képzőereje által az e tekintetben elérni kívánt célnak jobban megfelelne, de különösen a bírósági joggyakorlat tartamának ily felemelése a mai állapottal szemben túlságos mértékben szigorítaná a jogi pályák feltételeit, ennélfogva a javaslat azt már csak ebből az okból sem fogadhatta el. Másfelől az egész joggyakorlati időnek kizárólag a bírósági és az ügyvédi pálya számára való lefoglalása úgy a jelöltekre nézve az életpálya választását, mint a többi jogi pályára nézve a szükséges segédszemélyzet megszerzését is szükségen túl megnehezítené és a vizsgát megelőzően nehezítené a többoldalú gyakoi'lati ismeretek megszerzésének lehetőségét is. Már pedig a javaslat ép az utóbb érintett irányban el akár térni a fennálló jogállapottól abban a tekintetben is, hogy az egyoldalú jogászi képzésnek gyakorlati pénzügyi,- közigazgatási ós közgazdasági ismeretekkel való kiegészítésére is módot kíván nyújtani. Erre való tekintetből megengedi, hogy a joggyakorlat idejébe összesen hat hó tartamáig beszámíttassák a jelöltnek oly szolgálati ideje is, amelyet nem szorosan vett joggyakorlaton, hanem pénzügyi vagy más közigazgatási hatóságnál a fogalmazó szakban vagy gyári vagy közlekedési vállalat vagy pénzintézet üzletében töltött. IV. A bírósági és az ügyvédi joggyakorlatnak kötelezővé tétele a joggyakorlatnak tüzetes szabályozását teszi szükségessé. A bírósági joggyakorlat ugyanis az ügyvédi képesítés megszerzésének is előfeltételévé válván, nem függhet attól, hogy az azt megszerezni kívánó jelölt hivatali állásban mint joggyakornok vagy jegyző alkalmazást nyerhet-e, hanem mindenkinek, aki a joggyakorlatra bocsátáshoz megkívánt feltételeknek megfelel, a hivatali alkalmazási viszonyon kivül is jogának kell lennie ahhoz, hogy a törvény által megszabott joggyakorlatot megszerezhesse. Az ekként csupán joggyakorlat szerzése céljából a bírósághoz belépő jelöltek tehát nem fognak a hivatali előlépósre igényt adó alkalmazási viszonyban állani, hanem a javaslatban tervezett s a kiadandó rendeletben részletesebben szabályozandó módozatok szerint fogják a joggyakorlat szerzése céljából megállapítandó tennivalóikat végezni addig az időig, amíg a kötelező egy évi gyakorlatot eltöltötték vagy amíg ezenftúl terjedő alkalmazásukat a közszolgálat érdeke megengedi. Az a közeli viszony azonban, amelyben a hivatal belső életéhez állanak, megkívánja, hogy a bíróságnál való működésük a közszolgálat természete által követelt feltételekhez köttessék ós működésük megszűnése is a közszolgálat megszűnésének rriódjára történjék. Ezért kívánja meg a javaslat a joggyakorlat megkezdéséhez az ítélőtáblai elnök engedelmét (6. §.) és a hivatali esküt (9. §.), annak abbanhagyásához pedig a hivatalos felmentést. (11. §.) A bírósági joggyakorlat- teljesítésének szabályozása egyébként arra irányul hogy az minél többoldalú és általánosabb jellegű, de egyszersmind minél intenzívebb s eredményesebb legyen. A bírósági joggyakorlatnak az ügyvédjelöltekre is kötelezővé tétele azt az aggályt keltette fel, hogy a bíróságoknál akadályba fog ütközni a nagyszámú ügyvédjelölteknek elhelyezése. Ezt az aggályt azonban igazoltnak tekinteni nem lehet. . 9*
