Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-888. Törvényjavaslat az egységes bírói és ügyvédi vizsgáról
68 888. szám. Tekintettel ugyanis arra, hogy a javaslat 23. §-a szerint a vizsga érintett előfeltételének nem lesz visszaható ereje, hanem csupán azokra fog kiterjedni, akik a joggyakorlatot az alkotandó törvény hatályba lépése után fogják megkezdeni, a bírósági joggyakorlat megszerezhefcése végett nem az ügyvédjelöltek összes mai létszámának, hanem csupán évi szaporodásuknak elhelyezéséről lesz szükség gondoskodni. Az évenkénti szaporodás azonban, ha az országban egy év alatt jogtudori oklevelet nyert összes egyéneket vennők is számításba, a legutóbbi 1911. évi statisztikai kimutatás szerint csupán 984-et tesz ki; s ha ehhez még az ugyanezen év alatt jogtudományi államvizsgát sikerrel kiállott jelöltek összes számát (65) is hozzávesszük, ez együtt is csak í.049-re rug. Ily számú jelölteknek az elsőbíróságoknál egy év tartamára való elhelyezése, tekintettel arra, hogy az elsőbíróságok ítélő bíráinak mai létszáma 2.600, és hogy a végrehajtás során gondoskodás fog történni arról, hogy a jelöltek az első folyamodású bíróságok között egyenletesen szótosztva nyerjenek elhelyezést, előreláthatólag nem fog nehézséget okozni, annál kevósbbé, mert a vizsgának a jelen javaslatban tervezett új szabályozása végeredményében előreláthatólag csökkenteni fogja az ügyvédjelöltek számát. V. Súlyosabb természetű aggály merült fel a bírósági joggyakorlatnak kötelezővé tétele ellen abban az irányban, hogy ez a joggyakorlat nem szervezett hivatali alkalmazásban lévén eltöltendő, díjazásra igényt nem ad, s ezzel szegényebb sorsú jelölteknek a jogi pályát túlságosan meg fogja nehezíteni. Ezt az aggályt azonban igazoltnak szintén nem lehet tekinteni. A javaslat ugyanis csupán a gyakorlati vizsga előfeltételéül szolgáló joggyakorlatot szabályozza, egyébként nem érinti a fennálló bírói szervezetet, s ennek körében nevezetesen a kinevezés alá eső bírósági joggyakornoki intézményt, melyet a joggyakorlat új szabályozása mellett is fentartandónak tekint. A bírósági joggyakornoki intézmény a bírósági szolgálatra tüzetesen kiképzendő állandó bírói szukkreszcenciát lóvén hivatva biztosítani, azt, habár a kötelező bírósági joggyakorlat révén a bírósági segédmunkának ellátása is részben biztosítva lesz, továbbra is fenn kell tartani, mert csupán az egy évi kötelező bírósági joggyakorlat teljesítése végett belépő jelöltekben a bíróságok még nem fognak rendelkezni olyan szakképzett segédmunkaerők felett, akik a segédszemélyzetre háruló bírósági tennivalók szakszerű ellátására képesek. A bírósági jpggyakornokok továbbra is sególydíjjal fognak kineveztetni s a dolog természetében rejlik, hogy ezek a joggyakornokok a bírósághoz joggyakorlatra belépő érdemes jelöltek sorából fognak kiszemeltetni. Ennélfogva a bírósági joggyakorlat ideje alatt a gyakorlaton levőknek csupán egy része, nevezetesen az a része nem fog díjazásban részesülni, amelyik a bírói sukkreszcencia biztosítására megállapított segély díjas joggyakornoki létszámot meghaladja s mint ilyen az ügyvédi vagy más életpályára lesz utalva. A segély díj hiánya ennélfogva a bírósági joggyakorlat ideje alatt csupán első sorban az ügyvédi pálya tekintetében fogja a pályát nehezítő hatását éreztetni, amit azonban az ügyvédi kar fokozódó túlnépesedésével szemben aggályosnak tekinteni nem lehet. Az ügyvédi pályának ily irányban történő megnehezítése a javaslat intenciója szerint is csökkenteni lesz hivatva az e pályára lépők számát s a pályának ettől várható gazdasági értékemelkedése kellő kárpótlása lesz annak is, hogy a jelölt a joggyakorlati kiképzés egy évi idejének esetleg díjtalan eltöltésére lesz utalva.
