Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról
48 887. szám. az oka, amiért is csak más esküdtbírÓBág kiküldésétől lehet tévedéstől ment verdiktet várni. 4. A javaslat 20. §-ának második, harmadik és negyedik bekezdése a most előadottakból önként folyó eltérésekkel szószerint átveszi a Bp. 371. §-ának megfelelő rendelkezéseit, amikor kimondja a következőket: Ily határozatot csak hivatalból és csak az ítélet kihirdetéséig szabad hozni, még pedig a vádlott terhére csak a bíróság valamennyi tagjának: hozzájárulásával. A feleknek nincs joguk ily határozatot indítványozni. Ellene perorvoslatnak nincs helye. Ha az eljárás több önálló bűncselekmény miatt vagy több vádlott ellen folyik, a fennebb megjelölt esetben az új esküdtbíróság elé csak azt a bűncselekményt és csak azt a vádlottat szabad utasítani, amely bűncselekményre és amely vádlott terhére vagy előnyére az esküdtszék a bíróság nézete szerint tévedett. Ha a bíróság az ügyet később tárgyaló esküdtbíróság elé utasítja, a. következő ülésszakra, sürgős esetekben a folyó ülésszak végére új főtárgyalást kell kitűzni. Ebben az eljárt bíróság esküdt tagjai nem vehetnek részt.. E rendelkezéseket a Bp. megfelelő rendelkezéseinek törvénybe iktatásánál irányadó okok indokolják. 5. A Bp. 371. §-ának felel meg az a további rendelkezés is, hogy az; új esküdtszék határozata alapján a bíróság köteles ítéletet hozni s ennél az új esküdtszék határozatát venni alapul. A javaslat rendszerének megfelelően módosítani kellett azonban a Bp. idézett §-ának ama jogszabályát, hogy az új esküdtszék határozata alapján a bíróság a vádlottra nem állapíthat meg súlyosabb büntetést annál, amely a korábbi esküdtszék határozata alapján, . megállapítható lett volna. Oly esetben, amikor az esküdtek a bíróság nézete szerint a vádlott előnyére tévedtek, önként érthetően nem alkalmazható ez a jogszabály; már csak azért sem, mert az ily előző verdikt alapján büntetést egyáltalában nem lehetett volna megállapítani. Ami pedig a vádlott terhére történő tévedések helyrehozását illeti, figyelemmel kellett lenni arra, hogy az új eljárásban olyan új tények is merülhetnek fel, amelyek a felmentő ítélet jogerőre emelkedése esetében újrafelvételre is alapot szolgáltattak volna; de ha ezeket a tényeket az újabb tárgyaláson már érvényesítették, újrafelvételt többé ezen az alapon elrendelni nem lehetne. Tekintettel erre, a javaslat szerint oly esetben, ha az esküdtek a korábbi határozat meghozatalában a bíróság nézete szerint a vádlott terhére tévedtek, a bíróság csak akkor szabhat ki a korábbi esküdtszék határoazta alapján megállapítható büntetésnél súlyosabbat, ha a Bp. rendelkezései szerint a megsemmisített ítélet jogerőre emelkedése esetében a vádlott terhére újrafelvótelnek lett volna helye. 6. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, amit egyébként már az általános indokolásban is kifejtettem, hogy a tervezett újítás az esküdtbíráskodás lényegét már azért sem érinti, mert a szakbíróság funkciója e tekintetben az új. lejárás elrendelésében kimerül s az ítélet alapjául szolgáló új verdiktet az, újabb esküdtszék tagjai a szakbíróság tagjainak meggyőződésétől éppen oly függetlenül fogják meghozni, mint a hogy az előbbi határozatot hozták.
