Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

887. szám. 47 A 20. §-hoz. 1. Az esküdtszék verdiktjének érdemleges felülvizsgálatát a Bp. is ismerte. A Bp. 371. §-a úgy rendelkezik, hogy a bíróság a további eljárást felfüggeszti és az ügyet indokolás nélkül hozandó határozattal a legközelebbi ülésszak esküdtbírósága elé utasítja, ha az esküdtszók a vádlottat bűnösnek mondja ki és a bíróságnak valamennyi tagja arról van meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegében a vádlott sérelmére tévedtek. Ennek a rendelkezésnek kézenfekvők az indokai; módot kíván nyújtani, hogy a bíróság az esküdtek tévedésével szemben is felmenthesse az ártatlanul bűnösnek kimondott vádlottat vagy csak valamely enyhébb bűncselekmény miatt szabjon ki büntetést az ellen, akinek terhére az esküdtek tévesen súlyosabb bűncselekményt állapítottak meg. A javaslat 20. §-a ezt a rendelkezést, amely már több igazságtalan ítélet meggátlását tette lehetővé, átveszi s a vádlott érdekében ki is terjeszti, amikor a szóban forgó rendelkezés alkalmazásának olyankor is helyt ad, ha a bírói tanácsnak nem minden tagja, csak többsége van meggyőződve arról, hogy az esküdtek a vádlott terhére tévedtek. 2. Okulva a gyakorlati tapasztalatokon, az igazságügyi kormány viszont nem térhetett ki az esküdtek egyéb tévedéseinek helyrehozása elől sem. Az előbb idézett jogszabályokhoz hasonló rendelkezést indítványoz tehát a javaslat oly esetekre is, amikor a bíróság arról győződött meg, hogy az esküdtek tévedésből oly verdiktet hoztak, amelynek alapján nyilvánvaló bűntettest fel kellene menteni. Semmiféle komoly ok nem szól amellett, hogy a társadalmat védtelenül kell hagyni egyes bűntettesek ellenében az esküdtek tévedése miatt. A favor defensionis elvének túlzásba vitele ebben a kérdésben a bűntetteseknek jogosulatlan előnyt nyújtana, a társadalomra veszélyt jelentene. Amikor a javaslat ehhez képest a Bp. 371. §-ában foglalt jogot a vádlott előnyére történt tévedésekre is kiterjeszti, óvatosan elkerülni kívánja azt a lehetőséget, hogy a szakbíróság az esküdteknek a bűncselekmény minősítésére vonatkozó alárendeltebb jelentőségű tévedése miatt is felfüggeszthesse a verdiktet ; egy ily jogosítvány nemcsak jelentékenyen csorbítaná az esküdtek eddigi jogkörét, hanem az ítélkezést szerfelett meg is lassítaná. A jogrendet a minősítés kérdésében előforduló tévedések érezhetően nem is sértik. A javaslat kizárólag arra az esetre terjeszti ki tehát a szóban forgó jogosítványt, ha a téves verdikt folytán felmentő ítéletet kellene hozni. A felfüggesztésre ehhez képest akkor van csak joga a bíróságnak, ha arról van meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegében a vádlott terhére tévedtek, vagy hogy tévedésből hoztak oly határozatot, amelynek alapján a vádlottat fel kellene menteni. Az utóbbi esetben a javaslat még. azt a korlátozást is teszi, hogy a vádlott előnyére szolgáló tévedés helyrehozására bíróság ily határozatot csak a bíróság valamennyi tagjának hozzájárulásával hozhat. 3. Ha a bíróság az előadottak értelmében határoz, a Bp. szerint az ügyet újabb ülésszakra utasítja. A javaslat úgy rendelkezik, hogy a bíróság az ügyet ily esetben indokolás nélkül hozandó határozattal később tárgyaló esküdtbíróság elé utasítja, vagy indokolt előterjesztést tesz a kir. Kúriának az iránt, hogy a Bp. 29. §-a alapján más esküdtbíróságot küldjön ki. Az eltérés részben csak szabatosabbá teszi a szöveget, részben pedig — a bíróküldés tekintetében — azzal a körülménnyel számol, hogy a tévedésnek gyakran valamely város vagy vidék polgárainak elfogultsága lehet