Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

42 88/". szám. tást kérhet az elnöktől. A javaslat rendszere szerint ez semmi nehézségbe nem ütközik, minthogy az elnök állandóan az esküdtek közt lesz. (L. a 14. §. indokolásánál). A 14. §-hoz. 1. A javaslat 14. S -cl ctZ elnöki fejtegetést tárgyalja. E fejtegetés jogosultsága és tartalma tekintetében úgy az irodalomban, mint a törvényhozás terén nagyon eltérő felfogások jutottak érvényre. Az angol elnök resuméje, mint ismeretes, a jogkérdéseken messze túlmenően a bizonyítás anyagára is kiterjed; ellenben Franciaországban a resumót teljesen megszüntették E javaslat azokból az okokból, amelyek a Bp. alkotásánál irányadók voltak, a kontinens legtöbb államában elfogadott s a Bp.-ban is érvényre juttatott rendszert kívánja fenntartani. Eszerint az elnök fejtegetésében kiterjeszkedik azokra a jogi kérdésekre, amelyeket az esküdteknek megoldaniuk és azokra a törvényekre, amelyeket alkalmazniuk kell, úgyszintén azokra a szempontokra, amelyek a törvényeknek a vád tárgyává tett bűncselekményekre való alkalmazásánál irányadók; nem szabad véleményt nyilvánítania sem a bizonyítás eredményéről, sem a bizonyítékok mérlegeléséről. 2. Eltér azonban a javaslat a Bp. ide vonatkozó 363. ij-ától annyiban, hogy az elnök a kitanítást nem egyszerre adja meg az összes kérdésekre, hanem a kérdések feltevésének sorrendjében egyenkint magyaráz meg feltevése előtt minden kérdést, hacsak célszerűbbnek nem tartja, hogy fejtegetésében több kérdést összefoglaljon. Ez a rendelkezés a javaslat rendszerének egyik legértékesebb eredménye, mert az esküdteknek bonyolult ügyekben jelentékenyen megkönnyíti a jogkórdós lelkiismeretes megoldását. Ebben az irányban jó szolgálatot fog tenni az 1. §. új rendelkezése is; de ha azt a bíróság nem alkalmazza, bonyolult ügyekben csak az elnöki fejtegetésnek itt kontemplált több részre osztásával lehet azt elérni, hogy az esküdtek a reájuk váró nehéz jogi feladatokat teljesen átértsék' ós megoldani tudják; mert könnyű belátni, hogy pl. 3-—4 bűncselekmény anyagi halmazata esetében — amikor az egyes cselekményekre nemcsak főkórdést, hanem kisegítő főkérdéseket és mellókkórdéseket is feltettek, — az esküdtek egy minden kérdést összefoglaló kitanítás után nem lesznek tisztában a jogkérdéseknek azzal a tömegével, amelyet meg kell oldaniok. Egy-egy — bárha nehéz — kérdés felől sokkal könnyebben nyernek megfelelő tájékozást. Önként érthető emellett a javaslatnak az a további rendelkezése, hogy -az elnök egyszerre több kérdést is felolvastathat és fejtegethet; nyilvánvaló, hogy sok esetben több kérdés oly szorosan összefügg egymással, hogy azokat a fejtegetésnél sem lehet célszerűen összekapcsolni. Hogy az elnök mikor éljen ezzel a joggal, azt a javaslat nem határozza meg; efelől az elnöknek kell egyrészt az eset körülményeinek figyelembe vételével, másrészt az esküdtszék személyi összetételére való tekintettel döntenie. 3. Az elnök kitanító feladata a kérdés felolvasása után végzett fejtegetéssel nem ér véget; a javaslat rendszerének figyelemreméltó előnye, hogy bármely esküdt a tanácskozás során újabb felvilágosítást is kérhet, amelyet az elnök megadni köteles. 4. A javaslat átveszi a Bp. 363. §-ából azt a szabályt, hogy az elnök fejtegetését senki sem szakithatja félbe és amiatt senki sem szólalhat fel. Ezt a rendelkezést egyfelől a bíróság tekintélyének komoly érdeke kívánja,