Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról
30 887. szám. Az 5. §-hoz. A javaslat 5. §-a a főkérdés szerkesztésének módját határozza meg. 1. A főkórdésben a ténykérdés arra irányul, igaz-e, hogy a vádlott a vád alapjául szolgáló tettet elkövette; a jogkérdés arra irányul, megállapítja-e ez a tett a vádbeli bűncselekményt. Ez a rendelkezés lép a Bp. 355. §-ának első bekezdése helyére, amely szerint a főkérdés arra irányul, hogy bűnös-e a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményben. A két rendelkezés közt az eltérést a 4. §. indokolásánál előadottak világítják meg. Az ott előadottakból kitűnik, hogy az esküdtek szerepe a kérdések eldöntésénél ugyanaz marad, mint amely őket a fennálló jogszabályok szerint megilleti; az eltérés tehát — bár mólyen fekvő elvi okokon nyugszik és kétségtelenül elvi jelentőségű — a dolog lényegét tekintve mégis csak formai természetű. 2. A Bp. 355. §-ának második bekezdése szerint a főkórdésben a vád alapjául szolgáló tettet elsősorban a megkülönböztetésére alkalmas ténybeli körülmények elsorolásával kell körülírni. A különválasztott kérdésekben ez lesz a ténykérdés legfőbb anyaga; a javaslat 5. §-ának második bekezdése a tett megkülönböztetésére alkalmas ezen ténykörülményeken kívül a ténykérdésben azoknak az elsorolását is megkívánja, amelyek az alkalmazandó törvényben meghatározott tényálladóki elemeknek megfelelnek. Míg az előbbiek a tényállás individualizációját célozzák, az utóbbiak a tényállás ú. n. specializációj £11* cl szolgálnak. A Bp. szerint szerkesztett főkórdésben a törvényes tényálladóki elemeknek megfelelő egyes ténykörülmények felsorolását azért lehetett mellőzni, mert azokat a törvény kifejezései helyettesítették; amennyiben tehát a cselekmény individializációja végett azokra nem volt szükség, a kérdésben feleslegesekűl tűntek volna fel. Ellenben a javaslat rendszere szerint feltett külön ténykérdésben a törvény kifejezései nem szerepelnek; nem lehet tehát nélkülözni az azoknak megfelelő ténybeli körülmények elsorolását. A szakirodalomban heves viták folytak az iránt, lehet-e a törvény egyes kifejezéseinek megfelelő tényelemeket a kérdésbe felvenni. Azonban ha meggondoljuk, hogy a bíróság nem alapíthatja ítéletét s az esküdtek sem helyezhetik a maguk igazmondását más alapra, mint az előttük folytatott bizonyítás anyagára, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a törvényben felsorolt. minden tényálladóki elemnek valamely ténykörülmény kell, hogy megfelel] en. Még oly lélektani mozzanatok is, amilyen a szándék, a gondatlanság, a tévedés, az öntudatlan állapot, mind valamely tényből következtetve szolgálhatnak csak a bírói meggyőződés tárgyául; ha nincs oly ténykörülmény, amelyből a bíróság mindezek fennforgására vagy hiányára következtetést vonhat, akkor ítéletének nincs megfelelő alapja s ez az ítélet az igazságszolgáltatás komolyságával s a vádlottra vagy a társadalomra háruló nagy éssúlyos következményekkel össze nem egyeztethető. Ha pedig ez a ténykörülmény fennforog, semmi akadálya nem lehet annak, hogy a ténykérdésbe fel is vétessék. A ténykérdésbe fel kell venni továbbá a javaslat szerint mindazokat az. ügy megítélése szempontjából döntő jelentőségű ténykörülményeket, amelyeknek felsorolását valamelyik fél vagy valamelyik esküdt indítványozza, vagy a bíróság indítvány nélkül szükségesnek tartja.
