Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

887. szám. 31 Ez a rendelkezés pótolni hivatott a Bp. 355. §-ának utolsó bekezdését, amely a következőket rendeli: »Ha valamely alkotó elem fennforgása tekintetében a felek eltérő indítványokat tettek, a vád alánjául szolgáló tett körülírásába a vitás kérdés eldöntésére alkalmas ténykörülmény is felveendő.« A Bp.-nek ez a rendelkezése sok vitára adott alkalmat és bonyolult kérdések szerkesztéséhez is vezetett. E rendelkezés szószerinti értelme szerint ugyanis a bíróságnak fel kellett vennie a kérdésbe minden, a cselekmény elkövetésének módjára, eszközére, tárgyára s az elkövető személyére vonatkozó alárendelt jelentőségű körülményt is, ha ez iránt az arra jogosultak indítványt terjesztettek elő. Ezzel oly körülmények juthattak a kérdésbe, amelyeknek értekelése nem az esküdtek feladata, mert ez esküdtek határozata csak az ügy lényegét dönti el. Az alárendelt jelentőségű részletkérdések eldöntésétől nem függ a bűnösség, rendszerint a minősítés kérdése sem; ha pedig egy-egy alkotó elem fennforgása vagy hiánya a minősítésre kihat, a felmerülő vitás kórdóst nem ugyanazon kérdés keretében, hanem kisegítő kérdéssel kell megoldani. Helyesebb ezért, ha a bíróság csak az ügy megítélése szempontjából döntő jelentőségű kérdéseket veszi fel a kérdésbe; az enyhítő vagy súlyosbító mellékkörülmények elbírálása a bírói tanács feladata, amelynek működésében egyébként a javaslát szerint két esküdt is rész fog venni Hogy melyek lehetnek az ügy megítélése szempontjából döntő jelentőségű ténykörülmények, azt a kérdések megállapításánál természetszerűen a bíróság ítéli meg; ezt a javaslat 11. §-a kifejezetten is rendeli. A javaslat szerint döntő jelentőségű ténykörülményeket a bíróság a felek vagy az esküdtek indítványa nélkül is beilleszthet a kérdésbe, míg a Bp. ily irányban nem rendelkezett. A két rendelkezés közt az eltérés indoka ugyanaz, mint amelyről a 2. §. indokolásánál már szó volt. 3. A jogkérdés szerkesztésére nézve a javaslat úgy rendelkezik, hogy abban szó szerinti idézéssel fel kell sorolni az alkalmazandó törvényben meghatározott tónyálladéki elemeket. Ezek az elemek a Bp. 355. §-a szerint feltett főkérdésben is szerepeltek; de az utóbbiban a törvény kifejezéseit rendszerint az azoknak megfelelő ténykörülmény helyettesítette. A javaslat szerint feltett jogkérdésben semmiféle ténykörülmény szerepelni nem fog; ezeket kimerítően felsorolta már a ténykérdés. A törvény egyes kifejezéseit (szándékosan, szándékát előre megfontolva, stb.) a jogkérdésben értelmezni nem kell; világosan erre utal a törvény szövege is. Az egyes kifejezések magyarázata az elnök kötelessége lesz. 4. A Bp. 355. §-ának harmadik bekezdése szerint a főkórdóst ama tényállás és törvény szerint kell szerkeszteni, amelyen a vádhatározat, ennek hiányában a vádirat, amennyiben pedig a vádló vádját a főtárgyaláson megváltoztatta volna, ennek újabb tartalma alapszik. Ez a rendelkezés a vádelv folyománya s a javaslat rendszerével összhangban áll; ezért az 5. §. utolsó bekezdése annak lényegét fenntartja; a két rendelkezésnek csak a szövegezése eltérő, amit egyrészt stiláris szempontok, másrészt az a körülmény igazolnak, hogy a javaslat a ténykérdést a jogkérdéstől különválasztja. Ehhez képest a javaslat úgy rendelkezik, hogy a ténykérdést ama tényállás szerint, a jogkérdést ama törvény szerint kell szerkeszteni, amelyen a vád alapszik.