Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

887. szám. 27 2. További eltérés a Bp. rendelkezéseitől, hogy míg a Bp. szerint a bíróság a javaslatba hozott kérdések elfogadása, kiegészítése vagy helyesbítése tárgyában határoz, addig a javaslat szerint általában a tervezet és az indítványok felől; ehhez képest a javasolt kérdéseket változatlanul elfogadhatja, helyesbítheti és újabb kérdésekkel egészítheti ki. Ezzel a javaslat legális interpretáció útján dönti el a szakirodalomban és a judikaturában felmerült ama vitakérdést, hogy a bíróság jogosítva van-e újabb, sem valamely fél, sem az esküdtek részéről nem javasolt kérdés feltételére. Ebben a vitában ugyan a kir. Kúria már állást foglalt; mégis célszerűnek látszott, hogy a kir. Kúria ezen álláspontja a bíróságra feltétlenül kötelező törvényben is kifejezésre jusson. Ami a rendelkezés tartalmát illeti, a javaslatban kifejezésre jutó álláspont úgy a bírói szabadság, mint az anyagi igazság érdekeinek inkább kedvez, mint az ellenkező. Ha tehát a Bp. törvénymagyarázatánál az utóbbi nézetet jogosultnak is lehetett volna tekinteni, de lege ferenda a javaslatba hozott rendelkezés az indokolt. 3. Eltér végül a javaslat 2. §-a a Bp. 353. §-ától, hogy a javaslat szerint a megállapított kérdéseket semmisség terhe alatt kell felolvastatni. Ezt a módosítást megokolj a az a körülmény, hogy a kérdések megállapítása után folyó egész eljárás a megállapított kérdéseken nyugszik; lényeges tehát, hogy a felolvasott kérdések hiteles szövegét úgy a felek, mint az esküdtek feltétlenül ismerjék s a felolvasás elmulasztása az eljárás megsemmisítésére okul szolgáljon. A 3. §-hoz. A javaslat 3. §-a a Bp. 354. §-ának felel meg. Az eltérés részben stiláris jellegű, részben pedig számol az 1. §. új rendelkezésével, amely szerint egyes vádlottakra vagy egyes bűncselekményekre vonatkozóan az esküdtekhez az egész bizonyító eljárás lefolytatása előtt is fel lehet tenni a kérdéseket, Egyebekben a két szakasz egymással teljesen megegyezik. A 4. §-hoz. A javaslat 4. §-a az általános indokolásban már különösen kiemelt ama lényeges újítást tartalmazza, hogy az esküdtekhez intézendő minden kérdés, úgy a főkérdés, a kisegítő főkérdés, mint a mellékkérdés két elkülönített részből áll: ténykérdésből és jogkérdésből. I. Az általános indokolásban ennek a rendelkezésnek indító okai, úgyszintén az a körülmény, hogy a kettéválasztás nem érinti az esküdtbíráskodás lényegét, már fel voltak emlíve. Az esküdtbíróság történeti fejlődéséből nyilvánvaló, hogy a különválasztás e kérdését mindig csak célszerűségi szempontok szerint ítélték meg. Ez bizonyítja az angol esküdtbíróság történeti alakulása; de még inkább a magyar jogrendszerhez közelebb álló nyugateurópai jogfejlődés. Mikor a XVIII. század végén a jury intézményét az európai kontinensre behozták, az intézmény alapgondolata az volt, hogy kiterjesszék a népjogokat; minden oly jogot tehát, amellyel a nem szakképzett polgár is élni tud, a nép egyetemére, illetőleg a népesség egyes bírói vagy hivatalnoki funkciókat nem hivatásszerűen betöltő polgáraira kell ruházni. Minthogy az 4*