Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

26 887. szám. bíróság erről meggyőződve nincs, az 1. §-ban foglalt rendelkezést alkalmazni nem fogja. Ha a bíróság kimondotta, hogy az esküdtek valamely vádlott vagy valamely bűncselekmény tekintetében külön határoznak, ily esetben a javaslat szerint a, bizonyítás minden egyes külön részének befejezése után a 2 22. §-okban szabályozott eljárást azonnal le kell folytatni. Ehhez képest az esküdtekhez az illető vádlottra vagy az illető cselekményre külön kell a kérdéseket feltenni; külön hangzanak el a vonatkozó perbeszédek; az elnök külön adja meg a törvényben előirt fejtegetést; az esküdtek külön tanácskoznak és határoznak; s ha a vádlottat fel kell menteni, a bíróság is külön hozza meg a maga ítéletét. Ellenben, ha a verdikt alapján büntető ítéletet kell hozni, ezt az ítéletet a bíróság a javaslat szerint csak akkor hozhatja meg, amikor az esküdtek már az összes vádlottak és vádbeli cselekmények felett határoztak. Ebben az esetben ugyanis a bíróság sürgős intézkedését az előbb érintett emberiességi szempont nem követeli meg; a vádlottra, akit már a verdikt is elítélt, alig bír némi fontossággal, hogy a verdikt után is jelen kell lennie a tárgyaláson. A törvényhozás pedig még annak látszatát is elkerüli, hogy a kivételesen felmerülhető újabb enyhítő körülmények mérlegelését lehetetlenné teszi. A verdikt tekintetében ezekkel az aggályokkal nem kell számolni; ha az új rendelkezés folytán esetleg be is következnék az az eshetőség, hogy a verdikt meghozatala után felmerülő bizonyítékok az esküdtek bírói meggyőződését a meghozott verdikttel ellenkező irányba terelhetik, a javaslat rendszere szerint a bíróságnak az ítélet meghozatala előtt vagy az ítélethozatalnál még mindig módja lesz arra, hogy a téves verdikt helyesbítése iránt intézkedjék. Az esetleg tévesen hozott felmentő ítélettel szemben pedig nyitva marad egyfelől a rendes perorvoslatok, másfelől az újrafelvétel útja. A 2. §-hoz. A javaslat 2. §-a a Bp. 353. §-a helyébe lép s attól elvi tekintetben nem tér el. 1. A javaslat fenntartja a helyesnek bizonyult rendszert, hogy az esküdtekhez intézendő kérdések feltevése iránt a javaslatot a kir. ügyészség, illetőleg a magánvád képviselője teszi meg. A bíróság így sokkal elfogulatlanabbul hallgathatja és ítélheti meg az esküdtek, a védő és a vádlottak észrevételeit és esetleges ellen javaslatait, mintha ezek akár a bíróság elnökének, akár magának a bíróságnak előterjesztéseire vonatkoznának. Eltér azonban a javaslat a tételes jogtól annyiban, hogy míg a Bp. szerint a vád képviselője által javaslatba hozott kérdéseket az elnök a vádlottaknak és az esküdteknek másolatban kiadhatja és csak kifejezett kívánságukra köteles kiadni: addig a javaslat szerint az elnök a tervezet egy példányát az esküdteknek, egy-egy példányát pedig az érdekelt vádlottaknak minden esetben átadni köteles. Az új rendszer nagyobb időt nem vesz igénybe, mint a Bp. rendszere, mert az újabb sokszorosítási eszközök mellett a tervezetnek több példányban egyszerre való kiállítása semmi nehézséggel nem jár; az pedig kétségtelen, hogy az érdekelt vádlottak és az esküdtek alaposabban vizsgálhatják meg a nekik átadott tervezetet, ha azt írásban kapják, mintha egyszeri hallás után kell azok iránt állást foglalniok