Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-895. Törvényjavaslat a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról
•895. szám. 175 Csoportjának, igy pl. legutóbb a néptanítóknak — tehát épen a községjegyzőkkel azonos területen működő köztisztviselőknek — illetményei is már jelentékenyen emeltettek: A jegyzők és segódjegyzők fizetésének ujabb felemelését lényegileg az 1904 : XI. törvényczikk elvei alapján, vagyis akképen javaslom, hogy a fizetésemelés terhét ezattal ds első sorban és túlnyomó részben az állam viselje. E törvényjavaslat szerint is a községek közül csak azok az aránylag kisszámú és jobb módú községek lesznek kötelesek az ujabb fizetésemelés terhét viselni, a melyek utolsó három évi pótadójának átlaga — levonva a haszonhajtó befektetésekre pótadóból fordított összegeket — a 20°/o-on alul van, s ezek is legfeljebb csak addig a határig, a meddig az a pótadónak 20°/o-on -'felül való felemelése nélkül lehetséges. A mi az illetmények emelésének mértékét illeti, a törvényjavaslat a jegyzők alapilletményének legkisebb összegét 2.000, a segédjegyzők alapilletményének minimumát pedig 1.400 koronában állapítja meg. Ezenkívül tetemesen felemeli a ja/vaslat a jegyzők korpótlókát is, a melyet öt óvenkint >rrTp7>. járó 200 koronában állapit meg, kimondván egyúttal, hogy az végösszegében /^-''/Vr 1.200 koronára emelkedhetik; a segédjegyzők számára pedig szintén korViS pótlókot rendszeresít, a mely ötévenkint járó 100 korona lenne s végösszegé- v < v > t '^< ben 600 koronáig emelkedhetnék. V/'* 1 *£< ;/ A jegyző által a hosszabb (30 évi) szolgálat esetében elérhető illetmények összege tehát — nem számítva a lakást (esetleg lakáspénzt) ós a magánmunkálatok jövedelmét — 3.200 korona, a segédjegyző által elérhető illetményeké pedig 2.000 korona lenne. Ez összegek megállapításánál figyelembe kellett venni az állam teherbíró képességét s különösen a jelenleg uralkodó pénzügyi viszonyokat. Azon az át nem hágható korláton belül azonban, a melyet ez a szempont mégjelölt, a törvényjavaslat a méltányosság végső határáig megy el s olyan megoldást igyekszik létesíteni, a mely mint a mai viszonyok közt elérhető legelőnyösebb, méltán szolgálhat az érdekelt körök megnyugvására ós megelégedésére. Az emelkedés, a melyet a most tervbe vett rendezés az 1904-ikihez képest felmutat, igen jelentékeny. Az 1904 : XI. t.-c. szerint a jegyző illetménye a korpótlékokkal együtt legfeljebb 2 000 koronáig, a javaslat szerint ellenben — miiit említettem — 3.200 koronáig emelkedhetik; a segódjegyző pedig, a ki az 1904 : XI. t.-cz. értelmében nem érhetett el 1.000 koronánál nagyobb fizetést, most'2.000 koronát, tehát a minimális jegyzői fizetést abban az esetben is elérheti, ha nem sikerül önállóságra vergődnie. A törvényjavaslatban tervezett rendezés kiállja a versenyt más fontos közalkalmazottaknak ujabban történt fizetésrendezésével, sőt kedvezőbb is amazokénál. így mind a községi és hitfelekezeti, mind pedig az állami tanítók számára csak 1.200 K kezdőfizetést biztosit a törvény, mig a fizetés maximuma a községi és hitfelekezeti tanitóknál csak 37 (az államiaknál 34) évi szolgálat után éri el a 3.200 koronát. A lelkészeknek a törvényben biztosított összes kezdőfizetóse pedig csak 1.600 korona, s 3.000 koronánál magasabb összegre bármily hosszú működés esetében sem egészíti ki azt az állam. A Községi és Körjegyzők Országos Egyesületének a kormányhoz intézett emlékirataiban foglalt óhajtásokkal ez a rendezés nem egyezik meg mindenben. Azonban a jegyzői karnak az állami és vármegyei tisztviselőkéhez hasonló fizetési osztályokba sorozását, a mit az országos egyesület elsősorban
