Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról
18 887. szám. IV. A tervezett reform kerete és lényeges rendelkezései. A most előtéri esztett törvényjavaslat a fentebbiekben vázolt hiányok orvoslására szorítkozik s a kifejtett elvi alapokon mozog. Azok a lényeges változtatások, amelyeket a bűnvádi perrendtartáson ehhez képest eszközölni kíván, a következők: 1. Minden az esküdtekhez intézett kérdés két elkülönített részből, ténykérdésből és jogkérdésből áll. (4. és köv. §-ok.) Az elkülönítéssel a kérdések egyszerűbbek lesznek; laikus férfiak azokat könnyebben megértik; a kir. Kúria érdemleges felülvizsgálati jogának érvényesítése pedig gyakorlatilag lehetővé válik. Elvileg és a bűnvádi perrendtartás 437. §-ának rendelkezése szerint ugyanis •— amin 1 : fentebb már érintettem — a Kúria anyagi semmiségi okok alapján éppen úgy felülvizsgálhatja az esküdtbíróság, mint a szakbíróság ítéletét. A Kúria ezt a jogát olyan esetekben, amikor a verdikt marasztaló, eddig is gyakorolta; bűncselekmény hiánya címén több alkalommal felmentette azt a vádlottat, akit az esküdtek verdiktje és az alsóbb bíróság bűnösnek mondtak ki. Nemleges verdikt esetében azonban, minthogy a Kúria a 437. §. szerint határozatát azokra a tényekre köteles alapítani, amelyeket az esküdbíróság megállapított, a tény- és jogkérdést egyaránt felölelő nemleges verdikt esetében pedig ténymegállapítás egyátalában nem volt: a Kúriának ily esetekben gyakorlatilag nem volt módja arra sem, hogy nyilvánvaló jogi tévedéseket helyrehozzon. Ha a-bíróság a ténykérdést és a jogkérdést elkülönítve teszi fel s az esküdtek a ténykérdésre igennel felelnek, a jogkérdést pedig helytelenül oldják meg: lesz megfelelő ténymegállapítás; tehát a 'Kúria gyakorlatilag élhet azzal a joggal, amelyet számára a bűnvádi perrendtartás 437. §-a eddig elvileg biztosított s a jogkérdés helytelen megoldását megsemmisítve, a törvénynek megfelelő érdemleges ítéletet hozhat. 2. A vádlott elmebetegsége vagy elméjének egyéb rendellenes állapota felől az esküdtekhez kérdést intézni nem szabad. (9. §.) Ezzel a változtatással megszűnik az esküdtekre nézve szinte legyőzhetetlen ama feladat, hogy az elmebetegség alapos psychiatriai készültséget igénylő kérdését vagy a közveszélyessóg nehéz problémáját eldöntsék; az igazságszolgáltatás pedig elkerüli azt a sok helytelen s a jogérzetet bántó ítéletet, amely ennek a kérdésnek téves megoldásából származott Ezt a kérdést annál inkább ki kell vonni az esküdtek jogköréből, mert a büntetőjogi reformtörekvések mai állása mellett előreláthatólag a magyar büntetőjognak is számolnia kell az elmebetegség és az egészséges elmeállapot közt megállapítható külömböző úgynevezett szellemi határközi állapotokkal, a rendellenes elmeállapotok egész sorozatával, amelynek megállapításához különös szakképzettség szükséges. 3. Az esküdtek tanácskozását az esküdtbíróság elnöke vezeti; viszont a büntető ítélet meghozatalában két esküdt útján az esküdtek is részt vesznek. (13 — 20. §-ok.) E módosítások az esküdtbíráskodás fogyatkozásainak egyik lényeges okát, az esküdtek és a szakbírák funkcióinak merev elválasztását kívánják megszüntetni. a) A mai rendszer szerint ugyanis az esküdtek tanácskozásánál, amelyből minden szakbíró ki van zárva, nincs hivatott vezető, aki a kérdések esetleg nagyobb tömegében az esküdteket tárgyilagosan eligazítaná;'egyes, az átlagnál nagyobb készültséggel rendelkező esküdtek ellenben szertelen befolyáshoz jutnak, amelyet módjukban áll minden ellenőrzés nélkül rosszhiszeműen is kihasználni.
