Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról
887. szám. 15 funkció alapfeltételét, a megtelő emberismeretet, társadalomtudományi, embertani, lélektani előkószültséget. A tudományos oldalról kiinduló támadások mellé járult a gyakorlati férfiak mindinkább erősbödő ellenszenve az esküdtbíróság működésével szemben, Az esküdtbíróság intézményének őszinte h'veit kínosan lepték meg — Magyarországon is — a jogórzettel össze nem férő verdiktek, amelyekkel az esküdtek anyjuk vagy apjuk gyilkosát nem bűnösnek nyilvánították, vagy emberileg menthetőnek nem mutatkozó indokból cselekvő gyújtógátokat, rablókat, betörőket, a pillanatnyi benyomásnak engedve és egyszerűen a törvény fölé helyezkedve, felmentettek. Ezek a tudatosan a törvény fölé helyezkedő verdiktek, úgyszintén az esküdtek számos tévedése többfelé azt a meggyőződóst érlelték meg, hogy az esküdtbíráskodást el kell törölni, s az ítélkezést vagy egészen szakférfiakra kell bízni, vagy pedig az úgynevezett Schöffe-rendszert kell behozni. Erre a következtetésre jutott a német birodalmi bűnvádi perrendtartás átdolgozására kiküldött ós bírákból, ügyvédekből, tanárokból és a parlament több kiváló tagjából álló bizottság is, amely legutóbb az esküdtbíráskodás teljes eltörlését s annak helyére is a Schöffengericht behozatalát hozta javaslatba. A magyar szakférfiák közt is nagy számban vannak, akik az esküdtbíráskodás mai rendszerével megelégedve nincsenek és teljes eltörlésétől várják azoknak a bajoknak az orvoslását, amelyeket napjainkban az esküdtbíráskodás feltüntet 4. Az igazságügyi kormánynak azonban meggyőződése, hogy az esküdtbíróság a közszabadság tekintetei mellett fontos igazságügyi érdekből is nagy jelentőségű, s ítélkezésének fogyatkozásait nem az intézmény lényegében kell keresni. Ezért a kormány minden ellenkező áramlattal szemben az esküdtbíráskodás fenntartása mellett foglal állást, s azt tartja, hogy azok az okok, amelyek az intézmény behozatalát indokolták, ma is irányadók. Ma sem lehetne igazolni, hogy a műveltebb európai államok között, eltekintve Németalföldtől, egyedül hazánk jogrendszere zárja ki a laikus elemet a büntető igazságszolgáltatásban való közreműködéstől. Ma is kétségtelen, hogy a polgárok nagyobb bizalommal vannak az olyan bíróság iránt, amelyben független polgártársaik is résztvesznek, mint amelyből a laikus elem ki van zárva. Az együttműködés közelebb hozza egymáshoz a bírákat és az esküdteket; megszünteti az előbbiek hivatalos elszigeteltségét, megismerteti az utóbbiakkal a bírói hivatás nehéz, de magasztos kötelezettségeit; előmoz dítja a törvények ismeretét, a törvény és a bíróságok tekintélyét. Amily határozottsággal állást foglal azonban az igazságügyi kormány az esküdtbíráskodás fenntartása mellett, éppen úgy nem zárkózhatik el azoknak a fogyatkozásoknak a megszüntetése elől, amelyek igazságszolgáltatásunk komolyságát veszélyeztetik. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, amiről egyébként már fentebb is szó volt, hogy bármily fontos politikai érdekek fűződjenek is az 'esküdtbíróság intézményéhez, első sorban mégis az igazságügyi érdekeket kell megítélésénél szem előtt tartani. Ebből a szempontból nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az esküdtbíróságokra van bízva legfőbb javaink védelme; az esküdtbíróság hatáskörébe tartoznak a legsúlyosabb közönséges bűntettek: rablógyilkosság, emberölés, gyújtogatás stb. Semmiféle politikai szempont nem igazolhatja, hogy ezen súlyos bűntettek elbírálásánál továbbra is fenntartsuk azt a rendszert, amely az esküdtek téves határozatainak alapjául tekinthető, s amely a téves határozatok korrekciójára sem nyújtott módot.
